A Bakony meseszép vidéke a természetszerető ember számára kiapadhatatlan forrás. Csodálatos várromok, szemet gyönyörködtető kis kápolnák, vadregényes szurdokok és kristálytiszta vizű patakok földje.
Bakonybél községben és a gyönyörű falu környezetében a bőség zavarával küzdenek a bakancsos turisták. Korábban már írtunk az ősi Szent Mauríciusz monostorról, melynek falai között ma is bencés szerzetesek élnek. A falu határában tenyérnyi tavacska partján forrás fakad, és egy hangulatos kápolna őrzi az évszázadok titkait. Ha felkerekedünk, néhány kilométeren belül, két település között, a rengetegben lélegzetelállító látvány tárul a szemünk elé. A közeli Pénzesgyőr településtől a zöld turistajelzést figyelmesen követve eljuthatunk a Bakony egyik legszebb szurdokába.
Két falu között
Bakonybél és Pénzesgyőr a Bakony központi, magasabb részén fekszenek. A Magas-Bakony a hegység legvadregényesebb és legérintetlenebb tájai közé tartozik, sűrű erdőkkel, mély szurdokvölgyekkel és látványos mészkősziklákkal.
A szerény lélekszámú, alig 350 fős Pénzesgyőr a Gerence-patak völgyében, Bakonybél szomszédságában bújik meg. A települést körös-körül erdős hegyek veszik körül, melyek elérik a 450–500 métert is. Pénzesgyőr nevét a környéken gyakran fellelhető, Szent László pénzének nevezett ősmaradványokról (Nummulites) kapta, melyek egykor tengerben élő egysejtűek voltak. A festői fekvésű település határából rövid kirándulással elérhető a vadregényes Kerteskői-szurdok.
A Kerteskői-szurdok
Az ország egyik legszebb szurdokvölgye a Magas-Bakony értékes földtani kincse. A Gugyor néven is ismert szurdokban a Gerence-patak évmilliók alatt vájta bele magát a kemény triász kori mészkőbe, így hozva létre a nagyjából 300 méter hosszú, meredek falú völgyet. A 30-40 méterre magasodó sziklákban jól látszanak a kőzetrétegek, törések, és az ősi tengeri élőlények megkövesedett nyomai, a „Szent László pénzeként” ismert Nummulites-ek maradványai. A festői szurdok olyan, mint egy nyitott földtörténeti atlasz: benne időzve nemcsak a természet szépségében gyönyörködhetünk, hanem egy darabka földtörténeti múltban is.
A szurdok növény- és állatvilága rendkívül gazdag: árnyas bükkösök, mohapárnák és ritka páfrányok között kanyarog a Gerence-patak. A vízfolyás környezetében védett madarak és kisemlősök mellett a nagyvadak is gyakran felbukkannak. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a völgy a mai napig megőrizte érintetlenségét.
Spirituális elmélyülés
A Kerteskői-szurdok fölött magasodó Oltár-kő misztikus hangulatot áraszt – a hagyomány szerint egykor pogány szertartások színhelye volt. A különleges alakú szikla napjainkban néma méltósággal őrzi a régmúlt titkait.
A jellegzetes alakzattól mindössze pár lépésre, az erdő rejtekéből bukkan elő a Judit-forrás, melynek hűs vize meredek lejtőn, mésztufalépcsőkön keresztül csatlakozik a szurdokban zúgó Gerence-patakhoz. Az Oltár-kő és a Judit-forrás együtt a Bakony egyik legszebb, legbékésebb zugát alkotja: vadregényes és elmélyülésre csábít.
Szent László pénzei
A népnyelvben Szent László pénze néven ismert, apróbb-nagyobb pénzérmékhez hasonlatos kőzetdarabok ősi egysejtűek (Nummulites) megkövesedett maradványai. A kihalt, tengeri egysejtű élőlényeknek lapos, spirál alakú meszes váza könnyen felismerhető a tengeri üledékes kőzetben.
A Nummulitesek tömegesen éltek a meleg vizű, sekély tengerekben, főként az eocén korban. Elpusztulásuk után vastag kőzetrétegek alakultak ki a mészvázukból. A különös ősmaradványok amellett, hogy látványosak, a földtörténeti kutatásokban is jelentős szerepet játszanak, hiszen segítségükkel a tudósok pontosabban képesek meghatározni a kőzetrétegek korát.
Ahogy korábban írtuk, a Bakony erdeiben a „magyar indiánok” évtizedek óta otthon érzik magukat. Fehérvárcsurgó közelében mélyül a sziklákba a Gaja-szurdok, mely hazánk egyik legszebb kirándulóhelye. A Bakonyban festői szépségű középkori várak is kirándulásra csábítanak.
A cikkben szereplő fotókat Tóth A. Péter készítette.
