Virágzó vidékünk

Magányosan árválkodik a Cserhát szívében az elpusztított falu egykori temploma

horváth zsolt
horváth zsolt
Vélhetően van gazdája, aki időnként összesöpör, vagy kitakarítja az otthagyott mécseseket. A természetfotós összefogásra buzdít.

Nógrád vármegyében, a Cserhát szívében a magával ragadó tájban egykor Haraszti, egy közepes méretű, kétszáz fő körüli lélekszámú település volt. A falu első említése 1290-ből való, melynek mára egyedül temploma maradt hírmondóként.

Haraszti a török időkben teljesen elpusztult. Temploma annak köszönhette megmenekülését, hogy magtárként használták. A történelmi építmény ma Herencsény határában kereshető. Ha Cserhátsurány irányába indulunk, akkor a település végén a buszmegállónál kell jobbra felmenni, és még jó 800 métert gyalogolni, vagy biciklizni.

Az 1990-es években felújított épületet a herencsényiek török templomnak, evangélikus templomnak vagy kismagtárnak nevezik.

A templom nyitott ajtónyílásán bárki besétálhat. Vélhetően van gazdája, aki időnként összesöpör, vagy kitakarítja az otthagyott mécseseket. Belül a falak vakolt, meszelt felülettel rendelkeznek, de a festék mára elég rossz állapotú.

A templom legendája

A török templomhoz fűződik egy érdekes legenda is. Eszerint a templomot szerették volna eldugni az éppen Haraszti felé tartó ellenség elől. A legbiztonságosabb rejtekhelynek a közelben lévő kutat találták, úgyhogy ide rejtették a templomot, ami itt is volt évszázadokon át. A helyi öregek időnként emlegették a harangokat, mígnem az akkori földbirtokos elhatározta, hogy kiszedi a kútból a nevezetes harangokat. Nyolc pár ökröt, és számos lovat hozott, így próbálta kihúzni a templomot. Egy idő után már úgy látszott, hogy erőfeszítéseik sikerrel járnak, amikor az állatok nekifeszültek, már látták a harangokat. Ekkor azonban a földesúr a még nagyobb igyekezetre biztatva embereit és állatait, elkáromkodta magát. Ennek hatására a harangok ismét lezuhantak a mélybe, hogy soha többé ne lássa őket senki. A helyiek azt mondják, hogy hét évente tisztulnak a harangok, és ilyenkor lángot vetnek. Herencsény idős lakosai még emlékeznek rá, hogy hol volt ez a bizonyos kút. Mesélik, hogy gyakorta ittak a kővel kirakott kút friss vizéből, mára azonban ennek a helye sem látszik, olvasható a funiq.hu oldalon.

Horváth Zsolt természetjáró és egyben kiváló természetfotós a napokban járt a történelmi templomnál, akit megihletett a hely szelleme, történelme. Közösségi oldalán gondolatébresztő – egyben nemes és lélekemelő felhívást – tett közzé arról, mit lehetne tenni a hely népszerűsítéséért.

Én bátorítanám a helyieket, hogy kezdjenek gyűjtésbe a belső festés helyrehozása céljából. Szerintem akadna olyan vállalkozó, aki nagyjából anyagárban megcsinálná ezt munkát. Remélem eljut ez a posztom a herencsényiekhez, és ígérem, ha csináltok gyűjtést én leszek az első egy 15 ezer forintos adománnyal. A belső csinosítás után lehetne itt akár pár tablóból álló fotókiállítást is elhelyezni, melyhez szívesen felajánlok ingyen képeket, de nálam jobb fotósok is sok szép képet készítettek itt, biztosan ők is adományoznának képeket

– írta bejegyzésében, néhány felvételt mellékelve az élményhez.

6 fotó

Horváth Zsolt posztjának megjelenése után örömteli események történtek.

Azóta megmozdultak a tenni akarók. Az önkormányzat örömmel fogadja a kezdeményezést, elkezdtük felvenni a kapcsolatot a műemlékvédelmi szakemberekkel és a Cserhát Értékeiért Alapítvány vállalja az adománygyűjtést is. Most az a fontos, hogy minél hamarabb kiderítsük pontosan, milyen beavatkozásra van szükség

– írta szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében az „ötletgazda”.

Mint fogalmazott, ebben a műemlékvédelmi szakemberek véleményére támaszkodnak, s ha ez megvan, és elkészül egy költségbecslés, akkor megkezdhetik az adománygyűjtő kampányt.

Horváth Zsolt fotóin korábban megmutatta, hogy a fél Palócföld látszik a Cserhát gyöngyszemként magasodó várromjából, és azt is, hogyan festi csodássá a tájat a kanyargó Ipoly Nógrádban.

Kapcsolódó
Vadvirágos teaház bújik meg a Cserhát gyöngyszemében
Itt elmondják, mire lépünk, amikor átsétálunk egy virágos domboldalon.
Olvasói sztorik