Virágzó vidékünk

Alföldi homokpusztáink gyönyörűsége 2026-ban az év vadvirága

facebook/év vadvirága/farkas sándor
facebook/év vadvirága/farkas sándor
Kisebb állományai közül sok megsemmisült az utóbbi időben a különböző beruházások, emberi beavatkozások következtében.

Az Év Vadvirága kezdeményezés célja a hazánkban honos ritka, vagy ritkulóban levő növényfajok megismertetése, védelme és a hozzájuk kötődő problémák feltárása, bemutatása. A 2026-os év vadvirágára a Vadonközösség weboldalán lehetett szavazni, a jelöltek a száraz gyepekhez kötődő fajok – homoki árvalányhaj, pézsmahagyma és kék szamárkenyér – voltak.

A szavazatok alapján 2026-ban az év vadvirága a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) lett, kevéssel maradt el mögötte a szintén közismert kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), míg a harmadik helyen a kevéssé ismert pézsmahagyma (Allium moschatum) végzett.

A hazai árvalányhajakat, még inkább a tollas szálkájú árvalányhajakat a legtöbben ismerik. Azt már inkább csak a szakmabeliek tudják, hogy Magyarországon összesen hat, ebbe a csoportba tartozó árvalányhaj-faj él, amik elkülönítése nem mindig egyszerű, a termés mérete és a rajta húzódó szőrsorok mintázata segít ebben.

A győztes: homoki árvalányhaj

Mivel a homoki árvalányhaj – nevéhez méltón – nyílt homoki gyepeink jellemző, társulásalkotó faja, így ha nem is 100%-os biztonsággal, de viszonylag könnyen azonosíthatók az ilyen helyen élő árvalányhajak ezzel a fajjal, bár esetenként a hegyi árvalányhaj is megjelenik hasonló homoki termőhelyeken.

A homoki árvalányhaj, mint az alföldi homokpusztáink jellegzetes faja, elsősorban a Duna-Tisza közén fordul elő, ahol sokfelé tájképileg is meghatározó. Kisebb, elszigetelt előfordulásai ismertek (voltak) a középhegység peremein, a Kisalföldön és a Nagykanizsa körüli homokpusztákon is. Kisebb állományai közül sok megsemmisült az utóbbi időben a különböző beruházások, emberi beavatkozások következtében.

facebook/év vadvirága

Hasonlóképpen szűntek meg állományai a Homokháton is. Ebben a régióban azonban arra is van példa, hogy korábban bolygatott területeken, felhagyott szántókon, autópályarézsűkön is nagy számban megjelenjen. A terület mind drasztikusabb kiszáradása számos növényfajt sodort az eltűnés közelébe, a homoki árvalányhaj viszont ennek a folyamatnak a nyertese is lehet. Szüksége is van erre, ugyanis világállománya igen kis területre korlátozódik: hazánk mellett Ukrajnában a Dnyeper menti homokterületeken jelenik meg, és kisebb foltokban Oroszország délkeleti részének homokterületein, elszigetelten pedig Európa néhány más homokterületén is.

A faj védelmét és fennmaradását leginkább élőhelyeinek, alkalmas termőhelyeinek megőrzésével tudjuk biztosítani.

Szűk elterjedési területén túl izgalmas sajátsága terméseinek viselkedése: ha nedvesség éri magukat a terméseiket, a hosszú szálkák (hajak) megcsavarodnak, és elkezdik befúrni magukat a talajba – így kerülve el, hogy a pusztákon gyakori szelek idő előtt tovafújják őket.

A homoki árvalányhaj természetvédelmi értéke 5 ezer forint tövenként.

Legközelebb, ha május végén vagy júniusban az M5 autópályán utazunk végig, figyeljük az út menti területeket, ugyanis könnyen láthatunk virágzó vagy már termést érlelő árvalányhaj-foltokat.  Ha pedig alaposabban is kedvünk volna megfigyelni, milyen a növény megjelenése, bátran keressünk egy jobb állapotú homoki gyepet, ahol közelebbről is megismerkedhetünk az idei Év vadvirágával.

2025-bn a forráslápok és szivárgó vizű területek gyönyörűsége lett az év vadvirága, a megtisztelő címet 2024-ben a fehér tündérrózsa érdemelte ki, 2023-ban pedig a borzas len nyert.

Kapcsolódó
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik