Szászi Lajos – a helyieknek többnyire Kompos Lajos – születése óta itt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ezen eldugott kis településén él, és ahogy fogalmaz, nem tudná elképzelni, hogy a mozgalmas, munkás hétköznapokat felcserélje egy városi panellakás kényelmével.
Ismert ember a révész errefelé
Kompos Lajos eredeti szakmája épületvillamossági szerelő, ám munkahely hiányában csak a falusiak kisebb-nagyobb villamossági problémáinál tudja kamatoztatni szakmai tudását. Annál inkább élvezi az Olcsvaapátit és Olcsvát összekötő, Szamoson működő, kézi kezelésű komp irányítását.
munkája során pedig van is bőven alkalma ismerkedni. Ez legfőképpen a nyárra vonatkozik, amikor turisták sokasága jár a környéken, nem egyszer külföldiek színesítik az utazóközönséget.
Stohl Andrást és Vujity Tvrtkot is utaztatta
Kompos Lajos szállított már politikust, írónőt, neves orvost, tudóst, sportolót. Számára a személyes találkozás mellett azért is jelent sokat, mert a kompátjáró segítségével olyan emberek ismerik meg a falu, akik eddig még valószínűleg a létezéséről sem tudtak.
Révészként a legnagyobb élményem az volt, amikor a Stohl András a kompomon utazott, és meg is mártózott a Szamos vízében. Rajta kívül már Vujity Tvrtko-val és az Irigy Hónaljmirigy tagjaival is volt szerencsém találkozni munka közben – meséli büszkén.
Szerencsére a természet is gondoskodik arról, hogy a környék ne csak úgy jusson az emberek eszébe, hogy ez az a hely, ahova csak komppal lehet bemenni. A Szamos és az Öreg-Túr ölelésében megbúvó kis falu a maga egyszerűségével, nyugalmával, az emberek barátságosságával és derűjével mindenkit lenyűgöz.
Ez a munka nem fenékig tejföl
Egy révésznek hivatalosan napkeltétől napnyugtáig tart a munkaideje, és ha esik, ha fúj, ha 40 fok van, akkor is ott kell lenni. de nem érnek oda napnyugtáig, s olyankor túlórázni kell.
Amikor befagy a Szamos, amikor nagyon magas, vagy éppen alacsony a vízállás, akkor nem jár a komp. Ilyenkor előfordult már, hogy kérés esetén csónakkal vitték-hozták az embereket.
Mielőtt azt gondolja bárki, hogy a révész olyan, mint a hajóskapitány, az rosszul hiszi – mondja Lajos. – Ez a munka nem csak a csörlőzésből áll. A lejárót is nekünk kell tisztán tartani, sőt, ha a szükség úgy kívánja, magát a medret is iszapolni kell a lejárók előtt. Előfordul, hogy több köbméter iszapot kell magáról a lejáróról eltakarítani.
Aki szóba elegyedik Lajossal, könnyed, barátságos mondataiból, beszédstílusából, választékos kifejezésmódjából könnyen megállapítja, hogy olvasott ember. Vallja, hogy bármilyen messze is él, bármennyire is eldugott helyen, a világgal élénk a kapcsolata. A TV, rádió, internet és a telefon is ugyanúgy működik, mint a városiaknak, és
A szamosi révész kertet is művel, baromfit és sertést tart, ha pedig úgy adódik, kevés szabadidejéből áldozva, a „fontos” labdarúgó mérkőzésekre elutazik a fővárosba is.
Egy szomorúsága azért van: Ebben viszont vigasza, hogy rajztehetségét kisebbik lánya örökölte és csodás rajzokkal ajándékozza meg őt.
Mert ahogy Szászi Lajos erre utalva, összegzésként megjegyzi:
Egy pillanatra sem áll meg az élet a Szamoson túl.
Virágné Fejes Éva írása.
