Egy több ezer éves ókori római közmondás azt állítja, hogy a kövek mesélnek, a kövek beszélnek, azaz saxa loquuntur.
Ezt vallja Veres Zsolt okleveles geográfus és földrajztanár is, aki már gyerekként is vonzódott a kövekhez, a geológiához, s aki földtanos szakemberként ma is igyekszik megszólaltatni őket, közelebb vinni azokhoz, akiket érdekelnek a Föld mélyének rejtelmei.
Már gyermekkoromban érdekelt a természet, a túrázás, a véremben volt a geológia, és bár nem nagyon értettem, miképp működik a körülöttem lévő világ, igyekeztem felfedezni azt. Édesapámmal gyakran mentünk kirándulni, csavarogni, sokszor térkép nélkül, ezeknek a kirándulásoknak a fő célpontjai általában a szédítő sziklaszirtekre épült középkori várromok voltak. Sok érdekes történetre emlékszem ezekből az időkből
– magyarázta.
Mint fogalmazott, a hegyekben a középkori várak maradványait keresve általában a helyieket kérdezték meg, hogy merre kell menni, de nagyobb részük bizton állította, hogy ők itt laknak emberemlékezet óta, de még soha nem hallottak semmiféle várromról. Természetesen az esetek többségében később a romokat megtalálták.
Egyik kedvenc emlékem egy vártúra, mikor az Aggteleki-karszton található Szádvár romjaihoz kirándultunk, amelyhez nyílegyenesen, szinte négykézláb csúszva mentünk fel a szakadó esőben. Fent persze kiderült, hogy van körben egy kényelmes turistaút is. Jó erre visszagondolni, s szerencsére több ilyen élményem is van.
Zsolt életének egy másik, fontos mérföldköve a „Pannon Enciklopédia – Magyarország földje” című kötet volt, melyet édesanyjától kapott a középiskola első évében. Tizenéves fejjel ugyan még sok mindent nem értett a könyvből, de mivel a földtudományok már akkor nagyon érdekelték, elhatározta, hogy idővel mindent megtanul majd, amit lehet.
A földrajztanári diplomával rendelkező Zsolt a fényképezőgépével felszerelkezve rendíthetetlenül járja a Kárpát-medence és Magyarország tájait és keresi annak mesélő köveit, amikor csak ideje engedi.
A kedvenc területeim és köveim Észak-Magyarországon vannak, a területet Vajdavár-hegységnek vagy közismertebb nevén Pétervásárai-dombságnak hívják. Rabul ejtettek az ott lévő bizarr alakú homokkő-sziklaképződmények, amelyeket már évek óta járok és térképezek. Az egyik ilyen látványos homokkőből álló sziklaképződmény a ,,Noé szőlője”, mely a szép nevű Istenmezeje falucska mellett található
– mesélte.
Arról is beszélt, a Pétervásárai-dombság fekvése egyébként periférikusnak, sőt kedvezőtlennek mondható: a kevés számú turista is csak átutazik a területen az Aggteleki-karszt híres barlangjai vagy éppen Ipolytarnóc és Hollókő felé, a terület turisztikai „holttérben” helyezkedik el. Ennek természetesen előnyei és hátrányai is vannak. A hátrányok haszonélvezői a terület lakói, de az előnyöké is (háborítatlan erdőségek, tiszta vizű patakok), amelyeket sajnos nem becsülnek meg eléggé, nem használják ki az általuk nyújtott lehetőségeket.
Oldalaival szeretné elérni, hogy az általa oly ismert és szeretett „köveket” földtanos szakemberként megszólaltassa, bemutassa, és megismertesse azokkal, akiket érdekelnek a Föld mélyének rejtelmei.
Ugyanakkor cél az is, hogy népszerűsítse azt a fajta Kárpát-medencei turizmust, amely nálunk még igencsak gyermekcipőben jár: a geoturizmust.
A geoturizmus a természetjárás egy speciális változata, ennek során a túrázók egy geológiában jártas szakember segítségével ismernek meg egy „geodiverz”, azaz kövekben sokszínű területet, miközben a földtudományi látnivalókra, folyamatokra fókuszálnak. Ezeken a terepezéseken aztán tényleg beszélnek hozzánk a kövek, hisz egy jellegtelennek tűnő és némának hitt „kutyahajigáló kavics” is sok mindenről tud mesélni a geotúrázóknak
– tette hozzá Zsolt.
Zsolt rendszeresen vezet geotúrákat. Ezekhez bárki csatlakozhat, akiben él a „geo-kíváncsiság”, valamint van egy kényelmes túracipője, egy kis hátizsák elemózsiája, egy esőkabátja és sok-sok jókedve.
Természetesen a kövek nem jönnek le a hegyről, ezért nekünk kell felgyalogolni hozzájuk. Az erdők mélyén, színpompás rétek között túrázva, kristálytiszta vizű forrásokból oltva szomjunkat jöhetünk rá, hogy menyivel másabb itt, mint lakott településeinken, a civilizáció „sűrűjében”. Az ilyen élmények után már keresni fogjuk azokat a sokszínű helyeket, ahol hasonló élményekben lehet részünk
– mondta kedvcsinálóként Zsolt.