A madárvilág történéseit követve gyakran találkozni olyan fajokkal, melyek élőhelyüktől távol bukkannak fel, és hozzák lázba a madarászokat. Magyarországon is bőséggel akadnak ilyen példák: 2019-ben például keleti gerlét fotóztak le Mezőberényben, a Nógrád megyei Patakon Szibériából érkezett madárra figyeltek fel a szakemberek, Bükkalján citrombillegető lepte meg a madarászokat, de nagy visszhangja volt a kis légykapó feltűnésének is a Mecsekben.
Ősszel a kifejezetten száraz időjárás mellett a kisebb vizes élőhelyeknek is óriási szerepe lehet, mint pihenő- és táplálkozóhely a vonuló vízimadarak számára. A Hortobágy Bihari-sík tájegységében az az ott kialakított és fenntartott élőhelyek ilyenkor is szinte mágnesként vonzzák a madarakat
– írja Facebook oldalán a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága.
Ezekben a csapatokban olykor igazi ritkaságok is feltűnnek – és ez történt legutóbb is. Október elején a vonulása során többnyire tengerparthoz, vagy nyílt tengerhez kötődő faj, a laposcsőrű víztaposó egy magányos példányát figyelték meg három napon keresztül a pusztaságban.
Ez a faj Grönlandon, Izlandon, Oroszország északi részén és Alaszkában fészkel. Az észak-európai példányok a tengerpart mentén Afrika nyugati részére, a szibériai és észak-amerikai példányok Dél-Amerikába, Chile partvidékére vonulnak.
Bár nem holló, de a laposcsőrű vízitaposó megjelenése valóban olyan ritka Magyarországon, mint a fehér holló. Ezért is számít kisebb csodának madár hortobágyi megjelenése. A madár egyébként védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
