Egy hideg délután az észak-németországi Dodauer-erdőben, Hamburgtól 100 km-re északkeletre, egy fényes sárga egyenruhát viselő postás sétált az erdőben. A tisztásra érve felmászott egy 3 m magas fa létrán, mindezt azért tette, hogy egy lila borítékot tegyen az 500 éves, öreg tölgy odvába, írja a BBC.
A lila boríték Denies-től jött, Bajorországból. Denies 55 éves, önmagán nevetni tudó, természetszerető ember. Tudja, mit akar, és nem bánja, hogy egyedül marad, de azért néha eltöpreng azon, van-e társa a világban, aki épp hozzá való. Ha igen, reméli, hogy annak a személynek a levele is landol egyszer a tölgyfa apró odújában, s egy nap egymásra találnak.
Az ő esete nem egyedi.
Létezik egy 500 éves tölgy a ,,Der Bräutigamseiche” (a Vőlegény fája), amely a Dodauer-erdőben régebben közvetít társat, mint a Tinder, s állítólag közreműködött már több mint 100 házasság létrejöttében. Ma is az egész világról érkeznek magányos szívek levelei a fához, reménykedve abban, hogy a postai bélyeg áráért társat találhatnak.
Brandenburg-ból Marie táncpartnert keres, Heinrich Szászországból olyan hölgyet, aki szívesen utazgat, Liu a kínai Shijiazhuang-ból pedig csak arra kíváncsi, létezik-e német nő, aki kínai barátot szeretne.
Van valami varázslatos és romantikus ebben a fában
– mondta a 72 éves Karl-Heinz Martens, aki 1984-től 20 évig hordta a leveleket a fához, hozzátéve, a tölgy szolgálatának két évtizede alatt hat kontinensről szállított leveleket, gyakran olyan nyelveken is, amelyeket nem értett.
A fa ,,küldetése” 1890-ben kezdődött, amikor egy Minna nevű helyi lány beleszeretett egy fiatal csokoládékészítőbe, Wilhelmbe. Minna apja tiltotta a kapcsolatot, így a szerelmesek az öreg tölgy odújában cseréltek leveleket egymással. Egy évvel később Minna apja megadta engedélyét, s Wilhelm feleségül vette a lányt 1891. június 2-án a tölgyfa ágai alatt.
A mesebeli udvarlás története elterjedt, és hamarosan a reményteljes romantikusok egész Németországból leveleket írtak a Vőlegény fának. A fához annyi levél érkezett, hogy 1927-ben a német posta saját irányítószámot és postást rendelt a tölgyhöz, sőt, létrát is tettek az ököl méretű odúhoz, hogy ha valaki levelet akar beletenni, megtehesse.
Martens, az idős postás elmesélte, az egyetlen szabály az, hogy ha valaki olyan levelet nyit, amelyre nem akar válaszolni, akkor azt vissza kell helyeznie a fába, hogy valaki más megtalálhassa.
A fa évente mintegy 1000 levelet kap, zömmel nyáron. Ez az az időszak, amikor mindenki szeretni szeretne
– mondta Martin Grundler, a német posta szóvivője.
A Vőlegény fája ma is az egyetlen fa a világon, amelynek saját postacíme van.
Martens szerint 20 év alatt csak tíz olyan nap volt, amikor senki sem írt a tölgynek, és bár alkalmanként akár 50 borítékot is vitt egy nap, nem mindegyik volt szerelmes levél, de sok szerelem is szövődött a fának írt levelek által.
1989-ben egy német televízió megkérdezte Martens-t, hogy ő is talált-e szerelmet a fának köszönhetően, de a postás nemmel válaszolt. Néhány nappal később, miközben felmászott a létrán, hogy kézbesítsen egy levelet, egy Renate nevű nő feljegyzését találta a tölgy postafiókjában. A levél neki szólt, s ő találkozott is az őt megismerni akaró Renate-val.
1994-ben a tölgy ágai alatt házasodtak össze, így a szerelemfa neki is meghozta végül az ,,igazit”.
Kiemelt kép: Wikipedia/Holger.Ellgaard