A járvány kapcsán bevezetett kijárási korlátozás sokunk életét megnehezíti. Tény, hogy az elmúlt időszakban nem olyan komfortos az életünk, mint eddig, de egy-egy panaszáradat közepette jusson eszünkbe, hogy sokan vannak, akik most valóban nagy segítségre szorulnak.
Nehéz helyzetbe kerültek az idősek. Ők azok, akik nem csupán azért igényelnének nagyobb odafigyelést, mert a koronavírus-járvány a 65 évnél idősebb embereket fenyegeti leginkább ( Magyarország lakosságának majdnem 20 százaléka), hanem azért, mert közülük sokan valamilyen mentális vagy fizikai problémával küzdenek. Többnyire egyedül élnek, akiknek nem csak a napi bevásárlás jelent gondot, hanem az egyre jobban rájuk nehezedő magány is. Mindezek ellenére keveset panaszkodnak. A segítség pedig többnyire megérkezik. Ha nem a család, akkor akkor a szociális és mentális gondozók, ápolók, akikre most egyre nagyobb feladat hárul, és mindezek dacára csendben, felelősségteljesen végzik a dolgukat. Reggel. Délben. Este és éjszaka. Házi gondozásban vagy az idősek otthonában.
Szociális dolgozók, akiknek jár a taps, de ennél jóval több is
Tiszteletnek hívják. Tisztelet jár mindenkinek, aki a szociális területen dolgozik, a mentálosoktól a takarítókon át az irodai dolgozókig. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat salgótarjáni időseket ellátó 2 intézményében lévő 224 idős jó közérzetét és biztonságát most éppen 130 dolgozó biztosítja. Holecz Istvánnéval, az intézmény vezetőjével beszélgettünk.
A bentlakásos szociális intézmények, köztük is az idősotthonok kiemelt kockázatú helyszínek a koronavírus-járványban, ami az itt dolgozó ápolókra és gondozókra is többletterhet ró.
Igen, a kockázat most nagy, mert sokan vannak egy helyen, és azért is, mert lakóik idős, gyakran krónikus beteg emberek, akikre a vírus különösen veszélyes. A fenntartóknak és a dolgozóknak különösen nagy a felelőssége a járványügyi intézkedések szigorú betartása és végrehajtása mellett az is, hogy a gondozottaink a lehető legkevesebbet érezzenek mindebből. Intézményeinkben eddig is próbáltuk hasznos programokkal gazdagítani a benn lakók életét, ezen most sem változtattunk. Kreatív, kézműves foglalkozásokon túl, különböző eseményekre való készülődéssel, kertészkedéssel gazdagítjuk a mindennapokat.
Most a húsvétra való készülődés tartja izgalomban az intézmény lakóit.
Igen, mint mindig, most is nagy örömmel készülődünk, bár a szokásos tojásfestő verseny elmarad, amit minden évben megrendezünk egy szlovák társintézménnyel. És ami talán fájóbb mindannyiunknak, hogy az ünnep alatt sem látogatható az otthonunk, éppen ezért gondoltuk, hogy osztályonként fotóval üzenünk a hozzátartozóknak.
Minden bennlakásos intézményben lelkileg fontos kapocs a hozzátartozók látogatása. Ez most lassan egy hónapja megszűnt. Hogyan viselik az otthonban élő idősek?
Természetesen nem könnyen. Most mi lettünk a családjuk, megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy ez a hiányérzet ne uralkodjon el senkin, és ne okozzon további mentális vagy pszichés zavarokat. Videós telefonbeszélgetéseket szorgalmazunk, ahol a bennélők nem csak hangban de képen is láthatják szeretteiket. Ennek ellenére előfordul esti sírdogálás, ami most teljesen érthető.
Ebben a helyzetben talán nem túlzás azt mondani, hogy valódi hősök az intézményben dolgozók. Hogyan viselik a nővérek, a gondozók a nehezített munkát?
Azt hiszem, hogy nagyon hálás lehetek, hogy ilyen fantasztikus csapattal dolgozhatom. Mindannyiunknak nagy megpróbáltatás a jelenlegi helyzet, hiszen mindenkinek családja van és minden nap kockázattal jár. Sokat beszélgetünk és ez segít rendbetenni egymás lelkét és talán kicsit visszaszorítani a félelmet. Féltjük a családtagjainkat, de legalább ennyire aggódunk az időseinkért. Megsimogatjuk reggel a gyermekünket vagy éppen elköszönünk a párunktól, és kicsit aggódva lépjük át az intézmény küszöbét. Az aggódás viszont többnyire szertefoszlik, mikor meglátjuk gondozottaink hálás mosolyát. Azt hiszem, hogy erről szól ez a szakma. Az elhivatottságról és a törődésről.
Az idősotthonokban március 8. óta kijárási és látogatási tilalom mellett felvételi zárlatot is elrendeltek, így a legnagyobb kockázatot jelenleg a gondozók jelentik. Egy másik útmutató szerint az intézményeknek minden olyan esetet fertőzöttként kell kezelniük, amikor valaki a koronavírus tüneteit produkálja, és izolálni kell. Problémamentes mindezek megoldása, illetve van-e elég védőfelszerelés a személyzet számára?
Az intézményeink dolgozói minden szabályt, előírást és óvintézkedést betartanak – mind munkájuk során és magánéletük kapcsán is – annak érdekében, hogy a kockázati tényezőket minimálisra csökkentsük. Intézményeinkben jelenleg minden védőfelszerelés adott. Május közepéig biztosítottak a kesztyűk, maszkok, fertőtlenítők, szappanok (ezek pótlásáról a fenntartónk, illetve az intézményünk folyamatosan gondoskodik).
Külön köszönetet szeretnék mondani a Máltai Szeretetszolgálat dolgozóinak és mindazoknak, akik önként, munkaidőn túl is segítségünkre voltak, vannak a maszkok varrásában. Az izoláció esetén szükséges FFP2 maszk is rendelkezésünkre áll kis mennyiségben, ami jelenleg hiányos az eszköztárunkban az az egyszer használatos overáll. Kijelölésre kerültek az intézményeinkben az izolácizós szobák, de reméljük, hogy nem lesz rá szükségünk. A tárgyi tényezők mellett viszont fontosnak tartom megemlíteni az emberi tényezőt is. Otthonaink gondozói, ápolói, mentálos munkatársai a legnagyobb fegyelemmel és körültekintéssel járnak el nap, mint nap, amiért szintén nagyon büszke vagyok rájuk. Köszönöm minden dolgozónak az áldozatos munkájukat!
Kiemelt kép: MMSZ Gondviselés Háza – Salgótarján
