Van, akiben a művészi véna már egészen fiatalon is megmutatkozik, aztán ezt-azt kipróbálva végül adott területen bontakozik ki igazán. Akadnak, akik festenek, mások szobrászkodnak, agyagoznak, horgolnak és vannak, akik az alkotás egészen különös fajtájában teljesednek ki. Közéjük tartozik Hadaró Szabolcs is, aki láncfűrészes fafaragó. Alkotásaitól pedig az ember egyik ámulatból a másikba esik.
Mindig kreatív ember voltam. A kézügyességem már általános iskolában is megmutatkozott. Sok éven át a festészet volt az a művészeti ág, amelyben kifejeztem magam. Szakmám szerint szobafestő-mázoló vagyok, szabadidőmben pedig festményeket készítettem több, mint 10 évig. Egy idő után azt éreztem, kiégtem. Már nem volt kedvem festeni, annál inkább vonzott a fa, ami már gyerekkoromat is végigkísérte. 3 évvel ezelőtt a gyermekem születésekor az élet úgy hozta, hogy teljesen a fafaragás felé fordultam
– mesélt a kezdetekről Szabolcs.
A tv-ben, majd az interneten is számtalan videót megnézett fafaragókról, fafaragásról, s annak egy speciális változatáról, a láncfűrészes fafaragásról. Egy vasárnap délután pedig kiment kiszellőztetni a fejét, fogott egy tűzifát és a fűrészt, s megalkotta első szobrát – egy baglyot, ami azóta is a kedvenc témája.
Autodidakta módon kezdtem neki a fafaragásnak, előképzettségem csupán az a néhány madáretető volt, amit néha-néha összeeszkábáltam. A videókat tanulmányozva kezdtem el végül a festészet után a fával foglalkozni, s állatokat, természethez köthető dolgokat faragni. Fontos tudni rólam, hogy fiatal korom óta természetjáró vagyok, ha esett, ha fújt mentem ki az erdőre, a folyóhoz, így nem csoda, hogy mindent ebben a témában alkotok. Mókusok, medvék, fakopácsok, baglyok kerülnek ki többek között a kezem alól
– árulta el Szabolcs.
A kezdetben hobbifaragásnak nagy sikere lett, egyre többen kezdték megcsodálni a faragásait, s kérték, alkosson nekik is valamit.
Mostanában két irányban alkotok. Vannak a cuki, kicsit mesés faragásaim, és a realisztikusabb alkotásaim. Két egyforma darabom viszont nincsen, nem másolom magamat, minden egyes alkotás egyedi. Nem tudok cnc marógép lenni, ami sorozatgyártásba áll
– mondta el Szabolcs, aki azt is elárulta, a mai napig a legsikeresebb darabja egy mókusos madáretető, legnagyobb alkotása pedig a 100 éves, lábon kiszáradt tölgyfából 10 nap alatt kifaragott maci, ami 2,5 m magasságával ritkaság az országban.
A láncfűrészes fafaragó azt is elárulta, a sok megrendelés hatására egy időben görcsössé vált, a megfelelési kényszer miatt alkotói válságba került. Ekkor tisztázódott benne, hogy ezt így nem lehet csinálni.
Ma már kényszerből nem alkot, mert hiszi, hogy a kényszer szülte faragásokban nincs szív. Farag, ha kedve van, azt, amihez kedve van. Így nincs nyomás. Rendeléseket ugyan vállal, de olyan határidővel, hogy biztosan, kényszerítő körülmény nélkül faraghasson.
Szabolcs kisfia lelkesen figyeli édesapja munkáit, azt, hogy hogyan készülnek a macik, mókusok, fácánok. Talán egyszer ő is fűrészes faragó lesz. Addig is Szabolcs alapító tagként csatlakozott egy csoporthoz, ami a ma még hazánkban újdonságnak számító láncfűrészes fafaragókat hozza össze. Céljuk, hogy megismertessék ezt az alkotói ágat is az emberekkel. Találkozókat szeretnének, alkotó házat, később fesztivált, és azt, hogy az emberek szeressék, ismerjék ezt a fajta faragást.
Számomra a mai napig kikapcsolódás ha alkothatok, és hatalmas örömöt ad, azt meg különösen szeretem, ha az én örömöm később, amikor valaki megkapja az általam elkészített darabot, másnak is boldogságot okoz
– zárta a beszélgetést Szabolcs, akinek munkái a facebookon is megcsodálhatók.
Kiemelt kép: Hadaró Szabolcs
