Az orchideák nem csak a ma élő virágos növények legfajgazdagabb családját alkotják (kb. négyszer annyi orchideafaj ismert, mint emlős), hanem a virágzásbiológiájuk is az egyik legsajátosabb, írja Facebook-oldalán a Duna-Dráva Nemzeti Park.
Az Európában élő orchideák legtöbbjénél a rovarmegporzás játssza a főszerepet. A virágok szerkezete, színe, szőrözöttsége, illata a rovarok testfelépítéséhez, életmódjához alkalmazkodva szolgálja a sikeres megporzást.
Megkülönböztetünk nektárt felajánló, ellenszolgáltatás nélküli megtévesztéssel csalogató (nektár- vagy pollentermelő virág, esetleg zsákmány utánzása, szexuális megtévesztés, illetve tartálycsapda alkalmazása), valamint olyan fajokat, amelyek virága búvó- és alvóhelyet kínál a rovarok számára, eközben elvégeztetve velük a megporzást. A rovarok segítségül hívásán kívül azonban igen elterjedt az önmegporzás (autogámia) is, a hazai fajok mintegy harmadának ilyen a megporzási mechanizmusa, olvasható a posztban.
Az orchideák virágpora nem porszerű, hanem nyálkaanyag révén összetapad, így pollencsomagot (pollínium) alkot. A pollencsomag a portoküregbe ágyazódik, és egy nyelecske (stipes) segítségével a ragadós csőröcskéhez (rostellum) kapcsolódik. Ez utóbbi tapad a virágot meglátogató rovar fejére, és kerül át így az egész pollinárium (csőröcske+nyelecske+pollencsomag) egy másik virágra.
Ha nem érkezik rovar, akkor a méhbangó nyelecskéje elkezd lefelé, a bibefelület felé hajlani. Ezt azért tudja megtenni, mert a többi, kizárólag rovarmegporzású bangótól eltérően a nyelecske nem tömör, hanem üregeket tartalmaz. Így nem áll mereven felfelé, hanem a már említett módon lehajlik, és ha a szél kissé megmozgatja a növényt, a pollencsomag a bibéhez tud tapadni. Ezért is van az, hogy szélcsendes időben kissé elhúzódhat a méhbangók virágzása.
E ritka orchideánk fokozottan védett, eszmei értéke 250.000 Ft.
Kiemelt kép: Getty Images
