Manapság, mikor egymást követik a furcsánál furcsább trendek, igazán üdítő, mikor feltűnik valahol a népviselet. Engem is azonnal elvarázsolt, mikor rábukkantam a Folkpédia oldalára. A bámulatos képeket nézegetve, melyeket a Kárpát-medence szebbnél-szebb viseletei uralnak, csak kapkodtam a fejem, ámultam és bámultam.
El is határoztam, hogy mindenképpen beszélgetek Maksa Henriettával, aki Papp Kornéllal együtt megálmodta és létrehozta a Folkpédia oldalt.
2015-ben született a Folkpédia oldalunk, melyet Papp Kornéllal együtt alapítottunk. Elsődleges célunk az volt, hogy megmutassuk és felhívjuk a figyelmet a Kárpát-medence csodaszép népviseleteire, mert azt vettük észre, nagyon kevesen ismerik, milyen gazdag viseletünk van. A mai napig kutatunk és feltárjuk a kevésbé ismert területeket, vagy éppen bemutatjuk, hogy valóban milyen a kalocsai és matyó (mezőkövesdi, tardi, szentistváni) népviseletet. Sokszor tapasztaljuk, hogy fotózáskor megállítanak az emberek és csodálkozva megkérdezik, hogy éppen milyen viseletet láthatnak, aztán pedig meglepődnek, hogy ez kalocsai
– mesélt a Folkpédia születéséről Henrietta, akinek kötődése a népviseletekhez régről ered. Ő maga a Magyar Állami Népi Együttes táncművésze, és mindig is foglalkoztatta, ki, mikor, milyen viselet hordott, hiszen a viselet nagyon sok mindent elárul a viselőjéről. A ruhákból például régen meg tudták mondani, hogy viselője honnan származik, hány éves, hajadon-e vagy már menyecske, esetleg asszony, vagy éppen menyasszony, vőlegény.
A Folkpédia fotóit Papp Kornél készíti. Mindegyik élő, színpompás, és olyan hangulatú, hogy az ember azonnal fellépne rá, hogy maga is felölthesse a gyönyörű ruhákat.
A fotókon, amiket készítünk, a legtöbb esetben a szereplők a saját ruháikat öltik magukra, mert próbálunk olyan embereket, főleg lányokat felkérni, akik egy adott tájegység, falu teljes népviseletét ismerik, esetleg gyűjtik, kutatják. Ilyenkor rengeteg mindent megtudunk az adott tájról, népviseletről, és a népszokásokról. Sokszor mi is elmegyünk gyűjteni, beszélgetni, hogy egy-egy vidékről még többet megtudjunk. Gyöngyöspatára például évek óta járok, mert olyan gazdag viseletkultúrával rendelkezik, amit egy beszélgetés alatt nehéz lenne feltérképezni. Nem mellesleg próbálom megtanulni az adott kendőkötést, mert tudom, hogy szarvaskendőt – ami a gyöngyöspatai viselet egyik gyönyörű fejviselete – nem mindenki tudott kötni a faluban. Voltak kendőkötő asszonyok, akikhez a menyecskék jártak és ők kötötték a fejükre. Ma már nagyon kevesen tudnak ilyet. Ezért kell nekünk megtanulni, átvenni a szokásokat, hogy a következő generáció is ismerje, és esetleg ők is megtanulják. Ha mi nem adjuk át, nem fog több évtizeden keresztül fennmaradni és csak fotókon keresztül láthatjuk, milyen volt egyszer a népviselet. A gyűjtések alkalmával nagyon sok idős asszonnyal beszélgetünk, akiket nagyon jó hallgatni, hiszen egy olyan korba visznek minket vissza, amit ma már nem nagyon tapasztalhatunk, még falun se
– mesélt a munkafolyamatról Henrietta kérdésemre.
Gyűtéseikből nem csak csodaszép fotók, hanem remek riportok is születnek, ezekből például megtudhatjuk, milyen ruhát hordott régen egy boldog lány, mi jellemző egy kalocsai ünneplő ruhára vagy milyen egy sárközi viselet és lakodalom.
Henrietta és Kornél dolgoznak egy „Leánytól az asszonnyá válásig…” sorozaton, terveik közt szerepel, hogy ezt minél tovább tudják bővíteni. A fotózásnál rengeteg mindenre odafigyelnek, fontos számukra, hogy képeik egyedi hangulatú, rájuk jellemző fotók legyenek.
A képeket főleg olyan helyen készítjük, ami a viseletekhez színben legjobban illik. Budapesten rengeteg olyan hely van, amit kevesen ismernek. Mi szeretnénk rájuk felhívni a figyelmet, de a vidék nevezetességeit, szépségeit se feledjük, mert lélegzetelállító térségek vannak a Kárpát-medencében. Csak néhány példát említve: amikor hollókői viseletet fotóztunk, akkor Hollókőn is készültek képek, de volt példa magyarvistai viseletbe öltözött lányra egy budai kávézó ablakában. Egyik kedvenc helyszínem a Lánchíd, ahol már nagyon sok sorozat készült kalocsai, ecsédi öltözetekről. A fotóknál nagyon fontos, hogy mikor készítjük őket. A Lánchídon általában napfelkeltekor fotóztunk, aminek nagyon jó hangulata van, hiszen a város még „alszik”, alig van néhány autó az úton, és amikor meglátjuk a nap első sugarait az leírhatatlan látvány. Persze sok extrém helyszínt, vagy fotózási körülményt mondhatnék, mindegyik képük születésének külön története van
– árulta el Henrietta, aki azt sem titkolta el, melyik csodás viselet az ő személyes kedvence.
Azt mondhatom, hogy a szívem haza húz és az ecsédi a kedvenc népviseletem, de látva a „Leánytól az asszonnyá válásig…” sorozatunkat, nagyon tetszenek a menyecske viseletek is
– vallotta be Henrietta.
A képeik varázsa sokakat elbűvöl, az emberek szeretik és várják munkáikat, aminek különösen örülnek, hiszen nagyon szeretnék, ha minél többen megismernék népviseletünk ezerszínűségét.
Csodás fotóikat elnézve biztosan sikerrel járnak.
Ha gyönyörködnél még, látogass el a Folkpédia facebook oldalára.
Kiemelt kép: Papp Kornél
