A Brazília északi részén található Maués a dél-amerikai ország egyik legjelentősebb guaranatermesztő vidéke, erre épül nemcsak a gazdasága, de a kultúrája is, írja a BBC.
A gyümölcs magjait világszerte stimuláns és gyógyhatású tulajdonságai miatt kedvelik, és manapság már az energiaitaloktól a gyógyszereken át a kozmetikai termékekben is fellelhetők alapanyagként. Olyan iparág épült rá, ami dollármilliókat hoz a brazil gazdaságnak évről évre.
Több kutatás is rámutatott már, hogy a guarana hatásos a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megelőzésében, gyulladáscsökkentő, antioxidáns, antidepresszáns hatású és afrodiziákumként is tekintenek rá.
Maués városát joggal nevezik a guarana földjének, de a gyümölcs története jóval korábbra nyúlik vissza. Már a Sateré-Mawé brazil őslakosok is termesztették egy évezreddel ezelőtt.
Ugyanakkor az első írásos emlék 352 évvel ezelőttről származik csak a gyümölcsről, amikor az őslakosok először kapcsolatba léptek az európaiakkal. 1669-ben egy jezsuita pap, João Felipe Betendorf Portugáliából érkezett felfedezni az Amazonas régióját. Feljegyzéseiben egy apró gyümölcsről ír,
amit az őslakosok megszárítanak és összetörnek, majd golyókat formálnak belőle, és olyan nagyra értékelik, mint a fehérek az aranyat.
Később, a XVIII. században a portugál gyarmatosítók a Satéré-Mawé törzs legértékesebb kincsének nevezték a gyümölcsöt, amit helyben fizetőeszközként is használnak. Aztán a XIX. században már élénken kereskedtek vele Bolíviában, Argentínában és Európában is. Az 1862-es londoni világkiállításon imádták a résztvevők.
Az őslakosok monopol helyzetben voltak a guarana termesztését illetően, de csak a XIX. század végéig. Maués városától 75 kilométerre még mindig ezzel foglalkoznak a leszármazottak, ráadásul mindezt tradicionális módon teszik.
Novembertől márciusig, a betakarítási időszakban a magokat átmossák, megpirítják, meghámozzák majd megőrlik a gyümölcsöket, ezt követően vízzel összekeverik és hagyják kiszáradni, hiszen így évekig eltarthatóvá válik.
Maués városában annyira imádott gyümölcs a guarana, hogy még fesztivált is rendeznek a tiszteletére 1979 óta. Az eseményt jellemzően november végén vagy december elején tartják, ilyenkor több tízezer turistát látnak vendégül.
Két brazil és egy spanyol egyetem 2009-ben végzett közös kutatást arra vonatkozóan, hogy milyen hatással van az idősekre a guarana. A nagyobb tudományos lapokban is megjelent tanulmányuk eredménye szerint azok az idősek, akik többet fogyasztanak a gyümölcsből, jóval kisebb arányban szenvednek anyagcsere-betegségben, mint azok, akik nem esznek belőle.
Sateré-Mawé őslakosai egyébként jóval kevesebb guaranát termelnek, mint Maués régiója, de így is 22 országba értékesítenek belőle világszerte. Ahogy mondják: nem lenne Sateré-Mawé guarana nélkül, de guarana sem Sateré-Mawé nélkül.
Magyarországon egyébként jellemzően por vagy kapszula formában kapható guarana.
