Utoljára 11 éve figyelték meg a régióban, akkor Dabas térségében került a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei szeme elé havasi fülespacsirta. Most szintén egy, a túzokok által kedvelt pusztai élőhelyen, a kunszentmiklósi Nagy-réten bukkant fel a madár – írta meg weboldalán a nemzeti park.
A havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris) a hazai pacsirtáknál némileg dekoratívabb énekesmadár, legfőbb jellegzetessége a fején található kettős tollpamacs („fülek”) és feltűnő fekete-sárga fejmintázata.
Az északi féltekén többfelé találkozhatunk vele, változatos élőhelyeken fordul elő, de alapvetően a gyér növényzetű, kopár vidékek madara. Sivatagokban, hegyvidéken, tundrán is költ, de magyarországi előfordulásai is sztyeppi élőhelyekhez, vagy azok maradványterületeihez köthetők.
A különböző élőhelyeken lévő állományok rendszertani szempontból kissé elkülönültek, világszerte több mint 40 alfaját tartják számon.
Európában a Skandináv-félszigeten és a balkáni régió magasabb hegységeiben, Erdélyben költ. Vonuló, a telet rendszerint tengerparti régiókban tölti, de a Kárpát-medence síkvidéki területein is optimális feltételeket talál.
Magyarországon a XX. század közepén még rendszeresen megfigyelhető volt kisebb-nagyobb vonuló, vagy áttelelő csapata, ám napjainkban egyre ritkábban bukkan fel vonulása során. Megfigyelései az 1980-as évektől drasztikusan megritkultak, ma már kifejezett ritkaságnak számít, a 2000-es években ez a mostani mindössze a 9. megfigyelési adata.
A madár két napig tartózkodott november 25-26-án a kunszentmiklósi Nagy-réten, ami ilyenkor a téli madárközösségek egyik kedvelt előfordulási területe. A telelő túzokcsapatok mellett rendszeresen láthatók parlagi sasok, kerecsen- és kis sólymok, gatyás ölyvek, kékes rétihéják, vagy nagy őrgébicsek
– számolt be Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője.
A gyakoribb téli énekesmadarak közé tartoznak a mezőgazdasági területeken ilyenkor csapatosan mozgó sordélyok és kenderikék, a rovarevők közül a réti pityer, vagy az áttelelő mezei pacsirták egyedei említhetők, de a megfigyelést megelőzően egy másik kiskunsági „madarászcsemege”, a szintén nem túl gyakori sarkantyús sármány előfordulását is dokumentálta az igazgatóság.
