Számtalan ételhez van szükségünk zsemlemorzsára, amit napjainkban – kézenfekvően- az üzletek polcairól szerzünk be. Pedig ez régen nem így volt. Szüleink, nagyszüleink még gyakran készítették maguk a zsemlemorzsát szárított zsemléből, kifliből, kenyérből.
A napokban az egyik facebook csoportban találtam meg Kocsis Lili posztját, aki a régi szokásoknak megfelelően maga darálja a zsemlemorzsát.
Igyekszem a régi idők emlékeit, fortélyait és nem utolsó sorban ízeit belecsempészni a hétköznapjaimba és minden szeretetemmel próbálom átadni a nagyszüleimtől hozott tudást a gyermekemnek, unokámnak is. Nálunk annak idején nem volt pazarlás. Nem hagytuk a kiflit vagy a kenyeret megpenészedni. Az ételt jobban megbecsültük. Ez pedig részemről a mai napig sem változott. Ha itthon megmarad egy kis kenyér, zsemle vagy kifli mindig gondoskodom arról, hogy száraz helyre téve kiszárítsam őket. Mikor már egész sokan összegyűltek, hát jöhet a darálás
– mondta el kérésemre Lili.
Drága megboldogult nagymamája diódarálóját veszi elő és gondosan felszereli az asztalra, ahogy azt régen is tették.
Az illata azokat az időket hozza el számomra, mikor még én is gyermekként álltam a mama mellett. Miután ledaráltam az összes száraz alapanyagot, gondosan zacskóba, vagy jól zárható műanyag dobozban helyezem. Én azt is rá szoktam írni, hogy mikor tettem el
– árulta el Lili.
A bejegyzés alatti tanácsokból kiderült, hogy sokan tesznek hasonlóan, mint a poszt írója. Van, aki meg is pirítja darálás előtt a kiszáradt zsemlét, kenyeret, mert úgy finomabb ízű a végeredmény. Akad, aki reszelőt használ inkább, más a mozsárban törésre esküszik. Sokan át is szitálják a ledarált, lereszelt morzsát.
Van, aki szerint érdemes lehet a kiflit a többi pékárútól külön reszelni és tárolni, mert a kifli vaj vagy margarin tartalma miatt könnyebben avasodik.
Ki így, ki úgy csinálja, egyben azonban mindenki egyetértett: a házi készítésű morzsa íze sokkal finomabb a vásárolténál. Érdemes kipróbálni!
