Régen a házak alapvető része volt a kamra. Ennek az volt az oka, hogy az élelmiszerek beszerzésénél nem a boltokra támaszkodtak, hanem amikor beérett a termés, akkor azt összegyűjtötték és muszáj volt valahol eltárolni, méghozzá úgy, hogy hosszú ideig ne is romoljon meg.
Az újonnan épült lakásoknál többek között ezt a helyiséget spórolják le a tervezők legelőször, hiszen nem adható el olyan áron, mintha hozzácsapnának még pár négyzetmétert és plusz egy szoba szerepelne a tulajdoni lapon. És mivel minden négyzetméter most már nagyjából milliós összegbe kerül, könnyebben kötünk lakásvásárlóként is kompromisszumot, hogy majd valahogy megoldjuk az ételtárolást máshogy.
És tulajdonképpen meg is oldhatjuk; ha nem egy tanyán lakunk, akkor jó eséllyel van a közelünkben bevásárlási lehetőség és akár naponta beszerezhetjük kisebb tételekben a szükséges élelmiszereket.
Ettől függetlenül azért mindenkinek összegyűlik egy élelmiszer alapkészlet, aminek a nagysága sok mindentől függhet:
- a családunk nagyságától
- a boltba járási szokásoktól
- a főzési, ételfogyasztási szokásainktól
- esetleg különböző ételallergiáktól
- és persze, a rendelkezésre álló tárolóhelyünktől.
Alapvetés, hogy a helyből sosincs elég. Így pedig nehéz egy jó, funkcionáló, átlátható, rendezett kamrát fenntartani. Mit lehet tenni?
Így rendszerezd a kamrádat!
A kamra, spejz sokszor nem csak az élelmiszerek, hanem nagyobb edények, konyhai gépek, esetleg takarítóeszközök, ritkán használt dolgok, hűtő tárolóhelye. Alapterülete pedig gyakran nem éri el az egy négyzetmétert sem. Hogyan zsúfoljunk be mindent úgy, hogy ne legyen zsúfolt hatású? Hogy tároljunk mindent úgy, hogy az ne akarjon ránkömleni az ajtó kinyitásával?
- A legelső lépésként ki kell pakolni mindent a helyiségből. A polcokat le kell pucolni, felmosni, ablakot törölni, legyen minden a lehető legtisztább.
- Következőként dobáljunk ki mindent, ami szemét. Nem rendszerezett tárolásnál előfordulhat, hogy bizonyos élelmiszerek, alapanyagok megromlanak. Ne csak a „minőségét megőrzi” feliratot nézzük, sok élelmiszer bőven használható a megadott dátum után is, de ami ténylegesen romlott, attól szabaduljunk meg.
- Gondoljuk át, hogy milyen alapanyagokat használunk, mert ez alapján célszerű berendezni később a polcainkat.
- Friss alapanyagok, zöldség, gyümölcs? Ezeknek jól szellőző helyre, például kosarakra van szükségük. Van, ami „szemetel”, mint például a krumpli, hagyma, emiatt jó, ha ezeket az alsóbb régióba helyezzük, hogy ne szennyezze össze a több dolgot. Több kiló krumplinak, hagymának, almának összességében már jelentős a súlya, ami szintén az alsóbb polcokon való tárolás célszerűségét erősíti.
- Az innivalók legjobb helye a földön van, egyrészt a súlyuk miatt, másrészt bennük nem tehetnek kárt az odatévedő hangyák, bogarak.
- Gyakran használt élelmiszerek kerüljenek szemmagasságba, hogy könnyen el tudjuk érni őket, illetve lássuk, ha fogytán van a készletünk és pótolni kell.
- Ritkán használt élelmiszerek: logikusan ezek mennének a legnehezebben elérhető sarokba, de ne dugjuk el őket annyira. Pont ezeknél szokott előfordulni, hogy elfeledkezünk róluk és megromlanak vagy szintén azért, mert nem emlékszünk rájuk, újra vásároljuk. Havonta nézzük át, esetleg listát is lehet írni róluk (ha jót akarsz magadnak, akkor a telefonodba, mert a papíros lista véletlenül sem lesz nálad bevásárláskor), így tudjuk, hogy mivel számolhatunk, illetve számoljunk is velük, építsük be a menütervezésbe.
- Az alapanyagok elrendezésénél ideális, ha az azonos dolgokat egymás mögé tudjuk felsorakoztatni, így átlátható a készletünk mennyisége. A közeli lejáratúakat és a felbontott termékeket tegyük előre.
- Sokan esküsznek arra, hogy egyforma tárolóedényekbe átöntsenek mindent, így a szemnek valóban kellemesebb az összkép, mint mindenféle csomagolásban tárolva. Tényleg jól mutat, viszont a funkcióján lehet vitatkozni. Ha minden azonos (vagy két-háromféle) méretű tárolóban van, akkor lesz, ami nem ideálisan fér bele és olyan is, aminek túl nagy az edény. A csatos üvegek szuperül néznek ki, de számomra nehezebben használhatók a csavaros, felpattintós tetőkhöz képest. Nem is biztos, hogy kell vásárolnunk tárolóedényeket, ha környezetvédelmi okokból nem akarunk plusz tárolókat vásárolni, akkor az üres befőttesüvegek is ellátják a tárolási feladatokat.
- A hasonló területen használandó alapanyagokat csoportosíthatjuk külön ládákban, dobozokban, így nem tudnak egy-két használat után „elvándorolni” a polcon belül, a rend is nagyobbnak fog tűnni.
- A polcok sarokrészeire forgatható tálcákat rakva könnyebben hozzáférhetünk az ott tárolt dolgokhoz.
- Az alapterület általában kicsi, de felfelé lehet „építkezni”. A polcok érjenek a plafonig, a tényleg ritkán használt dolgokat – a karácsonyfadíszek pont ilyenek – nyugodtan fel lehet tenni legfelülre. Az üres falfelületek alkalmasan nem túl terjedelmes dolgok felakasztására, de itt már oda kell figyelni, hogy kordában tartsuk a tárgyakat, mert itt szokott elkezdődni az, hogy nem tudunk belépni sem a helyiségbe a faltól elálló holmiktól. Ugyanez igaz az ajtó belső felére is, amit szintén ki lehet használni.
- A tárolófelületeken növelhetjük polcra húzható tárolókosarakkal, illetve gurítható tárolós állványokkal.
Ilyen az ideális kamra
- Az ideális az, ha van. Bármilyen. Bármekkora.
- Ha nincs, akkor utólag is ki lehet alakítani a konyha egyik sarkában gipszkartonos megoldással.
- Ha ez nem lehetséges, akkor valamelyik konyhaszekrényt kell kineveznünk kamraszekrénynek.
Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy mi magunk tervez(tet)hetjük meg a házunkat, akkor ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni a kamránál.
- Nyíljon a konyhából.
- A külső fal mentén helyezkedjen el, lehetőleg északi vagy keleti (hűvösebb) irányban.
- A fala legyen könnyen tisztítható, csempézett vagy lemosható festékkel festett. A padlóra szintén érdemes járólapot választani.
- Egy központi villanykörte helyett a funkciónális világítással jobban járunk.
- Az U-alakú polcrendszer a legjobb helykihasználású.
- A polcok ne legyenek túl mélyek, mert nehezen fogjuk megtalálni a hátul levő dolgokat.
