A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága Facebook bejegyzésében különös esetről számolt be.
Valóságos szarvasbogár-temetőre bukkantak a nemzeti park munkatársai: több tucatnyi szarvasbogár feküdt egymás hegyén-hátán az út menti árokban. A bejegyzésben megosztott képeken látható útszéli tölgyeshez hasonló életterek gyakran adnak otthont ezeknek a rovaroknak.
Sajnos az útszéli fasorok rendszerint illegális szemetelések helyszínei, így előfordul, hogy a szeméthalmok miatt a föld felszíne a fatörzsek körül megközelíthetetlen a bogarak számára.
A szarvasbogarak szaporodási időszakának végével, augusztusban, főleg a tölgyek tövében fordulnak elő a harc elhullott résztvevőinek tetemei.
A szakemberek a beszámoló napján, szeptember 20-án a főúttól hat-hét méterre, 5 fa alatt 60-nál több elhullott egyedet találtak. Szerintük szerint ebben az esetben más okozhatta a tömeges pusztulást.
A nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) szaproxylofág állat, ami azt jelenti, hogy imágó (kifejlett) állapotban a fák – főleg tölgyek – nedveit nyalogatja, azonban nem létfontosságú, hogy táplálkozzon. A táplálkozásának szempontjából a lárvaként eltöltött évek a perdöntőek a fejlődése során.
A nőstények petéiket a fatörzs közvetlen közelébe, a talajba rakják. Eleinte a lárvák (pajorok) kis földlabdákkal táplálkoznak, majd ha nagyobbak lesznek, a korhadó fát eszegetik. Ekkor már a hímek elérhetik a 10 centiméteres nagyságot is, a nőstények azonban nem fejlődnek 5-6 centiméternél hosszabbra.
A nagy szarvasbogárnak a mobilitása jelentősen korlátozott, ezért veszélyeztetettek az olyan élőhelyek, amelyek 2 km-nél nagyobb távolságra vannak más, lehetséges élőhelyektől, ugyanis nagyjából ennyi a hím példány maximális repülési távolsága.
