Két fiatal – Zupkó Krisztina és Biri Máté – filmje, a Chankú Lúta – Vörös út című dokumentumfilm a 29. Országos Diákfilmszemlén a legjobb alkotás lett. A mű egy mátraaljai indián történetét mutatja be, aki 12 évesen ismerkedett meg a lakota indián kultúrával, amely olyan erővel hatott rá, hogy jelenleg is indiánként éli a mindennapjait.
Krisztina, a film rendezője, Máté pedig az operatőr és mindketten a Eszterházy Károly Katolikus Egyetem végzősei, az alkotás a vizsgafilmjük.
Mivel az indián, Viktor, kerüli a nyilvánosságot, az alkotókat kértük meg, hogy meséljenek élményeikről.
A filmmel azokat a nehézségeket is bemutatjuk, amivel egy ifjúnak kell szembenéznie, mikor egy, az ő kultúrájában teljesen idegen szokás- és hitvilágot érez magáénak és ebben akar kiteljesedni. Kezdetben sokan ellenezték, hogy ezen az úton járjon, de ma már teljesen felvállalja a hitével és az indián hagyományokkal járó szokásait is
– mesélte Krisztina hozzátéve, hogy Viktor nem egy indiánsátorban lakik, hanem a családjával élnek egy kertes családi házban, ahogy sokan mások. Közben munkába jár, mégis ebben a közegben teljesen meg tudja élni az indián életformát. Számára például az élővilág és a család iránti szeretet a legfontosabb erények közé tartozik.
Krisztina már korábban elmesélte, hogy egy barátnőjének a rokona Viktor, aki egy alkalommal, mikor a házukban volt, hajnalban bejött indiánruhába öltözve füstölővel, és körbefüstölte a szobát, majd kiment.
Akkor döntöttem el, hogy nekem meg kell ismernem ezt az embert, és már másodévesként elhatároztam, hogy filmet kellene forgatni. Előtte szinte semmit sem tudtam a lakota indián kultúráról, de sokat tanultam Viktortól a forgatások alatt. Számomra nagyon inspiráló a története, hiszen sokkal több van az útja mögött, mint a western filmekből ismert, hadonászó, lovakon vágtató indiánok moziélménye. Páratlan mélységek nyíltak meg beszélgetéseink során, amit a filmmel is szerettem volna visszaadni
– mondta el a rendező.
Krisztina kifejtette, hogy a hét forgatási nap alatt Viktor mesélt neki az izzasztó kunyhóról, a pipa szertartásról és arról, ahogyan az indiánok gondolkodnak a mindenségről, a természetről. Sok mondat maradt lezáratlan számára, amelyhez mind Viktor élete vezette el. Például, hogy mennyire meg tudja változtatni az embert, ha komolyan hisz valamiben és milyen apró porszemek vagyunk itt a Földön a természet teljességéhez képest.
És elég csak egy hetet eltölteni a mátraaljai indiánnal, hogy feltegyük a kérdést a modern technológiák, a szórakoztatóelektronika bűvköréből: biztos jó út az, amin járunk?
Krisztina ezekre a kérdésekre is rá akarta vezetni a nézőt filmjükkel, igaz, hogy a Chankú Lútával Viktor életét mutatják be, hogy milyen akadályokon kellett keresztül mennie ahhoz, hogy teljes felszabadult életet tudjon élni.
Mert mindig van másik út, amely segíthet a problémák leküzdésében és sosem késő az életünkön változtatni, ha azt érezzük, hogy rossz úton járunk
– ezt a tanulságot már Máté vonta le az elkészült filmről, aminek a rendezőasszisztense, operatőre és vágója is volt.
Fontos üzenet volt még számomra az indiánéletben a természet magától értetődő szeretete. Hogy alapvetés a bennünket körülvevő környezet tisztelete, ennek az erkölcsi útnak pedig önfelszabadító ereje van
– jegyezte meg Máté, aki hozzátette, hogy a boldogság fogalma is átértékelődhet abban, aki megismeri Viktor életét.
Nem biztos, hogy a pénz után loholó életmódunk az igazi érték.
Az alkotás a 30. Alter-Native filmfesztivál versenyprogramjába is bekerült Marosvásárhelyen, valamint a Student World Impact fesztiválon is a jelöltek között van, Vancouverben.
