Úgy gondolom, nemes feladat új életet lehelni egy 250 éves tanyába. A már korai katonai térképeken is jelzett épület nemzedékek óta itt „lélegzik” a pusztaságban. Lélekmelengető, éltető benne élni
– mesélte lapunknak Nóra, aki több mint nyolc éve él az alföldi portán. A fiatalasszony a Kék Tanyát negyedik éve csinosítja, kétkezi munkával, baráti segítséggel.
Szűz Mária oltalmában
Nóra egyik dédszülője a Zsarkó kisnemesi családból származott, a közelben élt, templomok és iskolák építését támogatta a tanyavilágban. A fiatalasszony szerint a Kék Tanya is nemes ügyet támogat azzal, hogy egy teret hoz létre minőségi alkotásoknak és alkotóknak. Teret ad a kísérletezés olyan formájának, ami közvetlenül az anyatermészettől, környezetünkből ered Isteni sugallatra.
Egyszer hallottam, hogy a Kárpát-medence őrvidékein azért festik kékre a házakat, mert bár paraszti életmódot éltek, ezzel jelezték nemesi mivoltukat. Azért lehettek nemesek, mert nem fizettek adót. Helyette „vérüket adták”, megvédték a Kárpát-medence határait a betolakodóktól
– mesélte a bogárzói fiatalasszony.
Nóra elmesélte, hogy az általa kiválasztott szín azon kívül, hogy nemesi rangot jelzett, Szűz Máriához is kötődik, a szent leplének színe is kék volt. Szereti azt a gondolatot, hogy Mária oltalma alatt van a tanya, és lakóinak élete.
Mások szerint a kék szín távol tartja a legyeket, ez pedig egy igen legyes vidék. Mifelénk egyébként a fehér és sárga tanyák jellemzők, de úgy gondoltam, fehérből van elég, a sárgát meg nem igazán szeretem, de a kék sem idegen.
Akarni kell tanyán élni
Nóra a BogÁrtér Mágia Bt. alatt működteti kézműves tevékenységét. Sokoldalú alkotó, a népi fazekasság mellett szövéssel, viseletek készítésével foglalkozik, nem mellesleg a sárfal tapasztástól a meszelésig több mindennel foglalatoskodik.
A tanyasi életmód a bogárzói fazekas szerint túlromantizált a városiak körében, egy állatsimogatót fenntartani nem valós indok arra, hogy valaki tanyára menjen. Alkotóvágynak, gazdálkodói beállítottságnak és kísérletező szellemnek kell azokban lenni, akik tanyára költöznek.
Valaki azt is mondta, hogy tanyán akarni kell élni, nem csak szeretni
– fűzte hozzá Nóra.
Munkás kezekben nincs hiány
A bogárzói Kék Tanya a környék hagyományőrző és földrajzi központja, élő és folytonosan formálódó hely. A napokban is sok tennivaló akad az épület körül, hiszen közeleg a tél. Harmadjára tapasztják újra a teljes épületet.
Rossz tapasztalataink vannak, két kőműves is azt állította, ért a tapasztáshoz, de végül mindkétszer azt kellett végignéznünk, hogy repedezik és szakad le a falról a tömény sár. Tavaly Csányi Janó és Pap Endre mentett meg tudásukkal: ők voltak az egyedüliek, akik olyan egyenes falakat tudtak tapasztani, hogy nem találtunk benne hibát.
Nóra szerint a tapasztást követő meszelés sem egyszerű feladat, munka közben derült ki, hogy tejet kell keverni az oxidos mészbe. Pánczél Attila adta a savót a mészhez. Az asztalosmunkák Szalamia János keze munkáját dicsérik, az Apátfalváról érkezett barátnak számos patinás darabot sikerült felújítani.
Kézi-kötésű nádpallókat Szegvárról vettem a mennyezet leszigeteléséhez, a szomszédos Dani juhásztól kölcsönkapott jóféle régi csigával húztuk föl a tapasztást vödörben. Kőműves munkákat Klein Tamás vállalt Hódmezővásárhelyről, ácsmunkákat pedig Kiszely László Tótkomlósról. Szeretem, ha az alkotás (a tanya) a legközvetlenebb környezetét tükrözi anyagban, lélekben. Ez jelenti talán a globalizáción kívüli állapotot leginkább számomra.
A közösen végzett munka öröme
Közös munkára táncházas körökből jönnek el legtöbben a tanyára, a festésben Beleznai Gabriella régészeti rajzoló és Nagy Csilla festő segített Nórának hagyományokból táplálkozó jelképek felfestésében. „Kemencés” Varga János készítette a sütő-főző berendezéseket, a Kraviár basszusgitárosa Dorotovics László, Somogyból Kálomista András, Dányádi Bese, Kerekegyházáról Faragó Melinda, a szabolcsi Regnum Fest Nagy Gézája, Délvidékről Kiss Nóri, Bakos Ludvig dolgozott Bogárzón.
Felsorolni is nehéz, annyian érkeztek. A kiskunsági puszták tanyavilágából Fehér Lajos, a szegedi táncházból két legjobb barátnőm, Garai Maja, és Papp Andi. Egyesületi társam Kovács Ibolya, aki viselet-varrónő és családja Tótkomlósról, de a helyi, Makói TV Németh Csabája is otthagyták kezük nyomát a tanyán
– sorolta.
Nóra munkásságát Juhászné Fajka Cecília meseszép fotókon örökítette meg az utóbbi években. A fotós Piti Marcell mellett a NoTotalFilms-sel is együtt dolgozott, a Thy Catalfalque együttes pedig nála állította össze saját anyagát. Sokat segített a munkákban perui származású barátnője, Flor is, aki többnyire Hollandiában él, Skandináviát és a Baltikumot utazza keresztül kézművesként.
Nagyon jó emberek fordulnak meg itt. Régebben, több kaláka alkalom is volt, ma rendszertelenebb, hogy mikor jövünk össze. Rengeteget lehet tanulni egymástól, és az alkotás öröme is sajnos ritkaságszámba megy már. Olyan tudás megy lassan veszendőbe, amire később még nagy szükség lehet.
Ősi hagyományok bűvöletében
Különös csengésű nevekben nincs hiány Dél-alföldi hagyományőrző körökben. A Viharsarki Árgyélus Tájépítész Népfőiskola Egyesület égisze alatt jött létre a Viharsarki Gorzsák, az Ég Zendület és a Szépasszonyok Hamva. Ezek a csoportok azt a célt szolgálják, hogy az emberek összejöhessenek egymással, abból a célból, hogy közösségben értéket teremthessenek.
A Szépasszonyok Hamva művészi alakulat, ami énekkel és tánccal állt elő újkori és középkori dalokból táplálkozva. Magam is részt vállaltam ezekben az alakulatokban, a sztyeppei vonal jegyében megjelenítettem például a csodaszarvasunkat – lángolópálcás agancsokkal – egy tűztánc keretében.
Nóra a közelmúltban mintegy 300 kilométeres lovas túrára indult az országban, Zoli egyesületi társának felvetése nyomán, kunfakó kancája nyergében egyedül rótta a pusztát. Útja során számos kisgazdaságot, tanyát, táji különlegességet, szép épületet látott, többet közülük filmen is megörökített.
A cikkben szereplő fotókat Juhászné Fajka Cecília készítette.
