Sokak kedvenceivé váltak a vicces, szórakoztatva tanító Durrell-könyvek, ki gondolná, hogy csak azért írta őket, mert „fiatal volt és kellett a pénz”. Ugyanis az állatgyűjtés nem egy olcsó hobbi, hát még egy saját állatkert fenntartása. Így viszont hamar nagy népszerűségre tett szert, a könyvei olvasása mellett hallhattuk a rádióban és nézhettük különböző tévéműsorokban is. Kedvenc Durell-idézeteinkből válogattunk, melyek máris arra sarkallnak, hogy fogjuk valamelyik könyvét és (újra)olvassuk.
Apja gyarmati tisztviselő volt, aki a későbbi író hároméves korában meghalt. Anyja négy gyerekével – közülük az egyik Lawrence Durrell író, akit az öcs regényeiből Larry néven ismerünk – hazatért Angliába, majd 1933-ban Korfu szigetére költözött. Hat évig éltek a szigeten, amely Gerry fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a természettudós Teo Sztefanidesz hatott rá. Korfui éveire emlékezett a Családom és egyéb állatfajták című könyvében, sok humorral és öngúnnyal mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát.
Újra pihentünk egyet; leverten vesztegeltünk, lihegtünk az esőben, cigaretta után vágyakoztunk, és egyhangúan eldöntöttük, hogy a tapír olyan állat, amilyet soha, semmilyen körülmények közt nem lett volna szabad kitalálni.
Először egy díszállat-kereskedésben dolgozott, majd gondozó lett a Whipsnade állatkertben. 1946-ban egy örökség tette lehetővé, hogy állatok gyűjtésével foglalkozhasson, első állatgyűjtő útját 1947-ben Kamerunba vezette. Számos állatkertnek juttatott gazdag kollekciót, a londoniban 25 új fajt honosított meg. Gyűjtőútjai során megfordult még Brit Guyanában, majd Argentínában és Paraguayban, Új-Zélandon és Ausztráliában, Malájföldön és Sierra Leonéban, Mexikóban és Mauritiuson, Indiában és Madagaszkáron. Főleg veszélyeztetett állatokat fogott be, hogy azok az állatkertek védelmében fennmaradhassanak.
Sokat megtanultam a virágokkal kapcsolatban. Éppen olyanok, mint az emberek. Ha sokat rakok együvé, egymás idegeire mennek és elfonnyadnak. Ha bizonyos fajtákat összekevernek, valami utálatos osztályöntudat fejlődik ki bennük!
Útjai egy részét első feleségével, Jacqueline Sonia Rasennel szervezte, akivel 1951-ben házasodott össze. Lee Wilson McGeorge volt második felesége, és több útján társa.
Fizettünk, levonszoltuk magunkat a Csatornához, és felszálltunk egy kishajóra, amelyet mama, fölényes olaszságával, vaporoltónak nevezett, nem úgy, mint a kevésbé tájékozott olaszok, akik továbbra is vaporetto néven emlegették.
Az állatokat a korabeli szokással szemben nagy gonddal szállította, a költségekre minden pénze ráment. Ezért – Larry tanácsára – könyveket kezdett írni, melyek nem várt sikert és jövedelmet hoztak számára. Kameruni útját feldolgozó első könyve, a Noé bárkáján 1953-ban jelent meg.
A világ tele van válaszra váró csodálatos talányokkal. (…) Hogyan nő egy szilvamag nagyságú makk húszméteres fává, amelyen ráadásul ötven különböző állatfaj él. Vagy, hogy hová repülnek télen a madarak. Hogyan úsznak a halak. Milliónyi hasonló kérdés van, és utazás közben választ kapunk jó néhányra. Szóval hegyezzétek a fületeket, tartsátok nyitva a szemeteket, használjátok az orrotokat, nyelveteket, ujjatokat, hogy minden érdekeset és újat meglássatok, megszimatoljatok, megízleljetek és meg is fogjatok.
1959-ben hozta létre saját állatkertjét Jersey szigetén, mert elégedetlen volt a hasonló intézményekben dívó szakszerűtlen állattartás gyakorlatával. 1964-ben alapította meg a Jersey Természetvédelmi Rezervátum alapot. Az intézmény egyre inkább a veszélyeztetett fajok védelmére szakosodott, emblémájuknak is a 17. században kipusztított mauritiusi dodó-madarat választották. Állatkertje szakmai továbbképzéseket, kutató, szaporító programokat és népszerűsítő előadásokat is szervezett.
Végre, végeérhetetlennek tűnő küzdelem után kibogoztam a madzagot a tarisznya nyakánál, és óvatosan kinyitottam. A mélyéről finom kis szürke arc bámult rám, hatalmas fülei legyezőszerűen összecsukva oldalt a fejéhez simultak, és óriási, aranyszínű szemei olyan döbbent iszonnyal meredtek rám, mint amikor egy idős vénkisasszony a fürdőszobaszekrényben egy férfit talál.
Durrell rengeteget adott elő a brit rádióban, s öt nagyobb állatos filmsorozatot készített a BBC tévé megbízásából. Könyvei közül a meg is filmesített Rokonom, Rosy egy elefánt története, A hahagáj egy mesebeli szigeten élő kitalált madár révén érzékelteti a természet elemeinek egymásrautaltságát. Gyűjtőútjairól számoltak be A bafuti kopók, A részeg erdő, az Állatkert a poggyászomban, a Fogjál nekem kolóbuszt, a Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?, a Kalandorok az őserdőben, a Durrell a Szovjetunióban című könyvei. Állatkertje szervezéséről szól a Vadállatok bolondja, az Állatkert a kastély körül és A Bárka születésnapja. Családtörténetét a Madarak, vadak, rokonok és Istenek kertje című könyveiben folytatta, a Vadászat felvevőgéppel című kötet filmes expedícióit ismerteti. Ismeretterjesztő könyve a Vadak a vadonban, szakmai tapasztalatait Az amatőr természetbúvár című kötetében foglalta össze. Gyerekregényei a Szamártolvajok és a Léghajóval a világ körül. Legtöbb műve magyarul is megjelent.
Normális emberi módon reagálok a repülésre, azaz meggyőződésem, hogy vagy a pilóta veszti eszméletét szívroham következtében egy válságos pillanatban, vagy a gép mindkét szárnya leválik föl- vagy leszálláskor, esetleg a kettő között félúton.
Könyveit sajátos humor és derű szövi át, a kaland és a természettudomány elegyével szórakoztatta híveit. Meg volt győződve arról, hogy a megfelelően kialakított állatkert a legalkalmasabb a veszélyeztetett fajok megóvására és az ifjúság figyelmének felkeltésére a természet iránt. Elvetette azok érveit, akik az állatkerteket a bennük lakók börtönének mondták: szerinte az állatok nem szőrös-tollas emberek, pontosan megfogalmazott elképzelésekkel a szabadságról, de szükségük van életmódjuknak megfelelő méretű helyre.
Azt mondják, hogy ha az ember megöregszik, mint én, lelassul a teste. Én ezt nem hiszem. Szerintem ez tévedés. Van egy elméletem, hogy nem mi lassulunk le, hanem az élet lassul le számunkra. Érti? Minden úgy elbágyad, és annyival több dolgot lehet észrevenni, ha a dolgok lassan mozognak. Mi mindent lát az ember! Micsoda különleges dolgok történnek az ember körül, amiket azelőtt nem is sejtett. Igazán élvezetes kaland, nagyon élvezetes!
Utolsó éveiben energiáit állatkertjének szentelte, mely évente 200 ezer látogatót fogadott. Bár tucatnyi filmet és negyven könyvet alkotott, az íróságot nem sokra tartotta, a könyveket csak zoológus munkája anyagi alapjának tekintette. Idős korában sok baja volt: csípőprotézis-műtétjét májátültetés követte, amelyből soha nem épült fel teljesen, 1995. január 30-án hunyt el szeretett Jersey szigetén.
Meghalni igen kellemetlen, hiszen az embernek még annyi mindent kellene tennie, és annyi mindent nem látott még ebből a csodálatos világból. Az ember persze reménykedik, hogy ha már egyszer menni kell, legalább gyorsan és fájdalom nélkül teheti, de hogy mi lesz utána, az rendkívüli módon érdekel. Elfújnak, mint egy gyertyát Shakespeare-nél? Szereleméhes hurik vesznek majd körül? Vagy – Isten ments! – talán a rokonaid várnak majd az elíziumi réteken?
Könyveiben írói erényei mellett a népszerű ismeretterjesztés, a kalandos útleírás és a természettudományos szakértelem ötvöződik. Megfigyelőkészsége, derűje és szórakoztató stílusa alapos ember- és állatismeretről és -szeretetről tanúskodik. Olvasóiban felelősséget ébreszt a természet és az élővilág iránt.
A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk.
A világ első Gerald Durrell szobrát a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban állították fel 1998-ban. A jeles eseményre a zoológus özvegye, Lee Durrell – aki a mai napig az állatfajok megmentésén dolgozik – is ellátogatott.
