Hollandiából indult a textilszobrászat, aminek az egyik legfontosabb kelléke a ragasztó, ami egy speciális matéria, hő hatására keményedik, és ha különböző anyagokat keverünk hozzá, akkor más és más textúrát kapunk, amiből különböző formavilágot építhetünk fel a képekre.
Én a legnépszerűbb anyaggal, a paverpollal dolgozom, az is a neve ennek a műfajnak, hogy paverpol textilszobrászat, amivel 8 éve, egy budapesti workshop keretében találkoztam először és egyből éreztem, hogy ez lesz az én utam
– mesélte Csomák Lászlóné Erzsike, akit mindenki csak Cserzsinek szólít, majd elmondta azt is, hogy azután fordult komolyabban a művészet felé, mikor a gyerekei kirepültek.
A művészet mindig is közel állt hozzám, a középiskolai évem meghatározó tantárgya a művészettörténet volt. Családanyaként pedig, ha az időm engedte kézimunkáztam, és a kirándulásaink központi elemei voltak a múzeumlátogatások, Bécsbe például kimondottan ezzel a céllal mentünk
– idézte fel Cserzsi hozzátéve, hogy fogtechnikusként is formákkal dolgozott, különböző anyagokat kevert ki, így nem állt távol tőle az alkotás.
Nálam ez egy komoly hobbinak mondható, mintsem professzionális művészetnek, persze a kezdetek óta több kurzust is elvégeztem és folyamatosan fejlesztem magam. Mindig nyitott szemmel járok a természetben, rengeteget fotózok, és mivel lassan már három éve pasztellfestészettel is foglalkozom, így folyamatosan keresem a témákat és a géppel meg is örökítem azokat.
Elmondása szerint ezek a vizuális ingerek nagyon fontosak az alkotási folyamatokban, de a természeti szépségek mellett a régmúlt hagyományait is beleépíti képeibe, sokszor pedig maga az anyag találja meg először a művész kezét, például egy egyedi, szép selyem.
A textilképek lényegében domborművek és olykor ki is lépnek a keretükből. A klasszikus értelemben vett szobrok pedig egy alufólia vázra készülnek, és erre viszi fel a művész rétegezve a textilt, ami lehet zsákvászontól kezdve, pólóanyag, a nagymama csipketerítője, selyem, szatén, minden érdekes, ruhatárból előkerülő anyag.
Itt lényegben újrahasznosítunk, de használunk természetes anyagokat, faháncsot, terméseket brámit, ami az alkotás koncepciójába illeszkedik. Ha valami környezetbarát művészetnek nevezhető, akkor a textilszobrászat mindenképpen az
– emelte ki a művész, aki mesélt nekünk kedvenc műveiről is.
Egyik kedves alkotása például az a kép volt, amihez egy mentős pólót használt fel, mikor a kollégák búcsúajándékot rendeltek bajtársuknak. De nagyon szívesen készített gyerekképeket is születéshez, keresztelőhöz, amikor a kicsi korházi karszalagját, kis zokniját, sapkáját vagy ingecskéjét kellett felhasználni.
Ma már sok kiállítás van a háta mögött, rendszeresen vesz részt kulturális rendezvényeken, szervez maga is oktatásokat, workshopokat. Tőzsgyökeres szabadszállási, igazi lokálpatrióta. A családnak a főtéren van egy kis háza, ahol Cserzsinek is működik a galériája és a műterme. Ez egy 1902-ben épült régi, patinás ház, aminek szinte lelke van egy gyönyörű belső udvarral.
Cserzsi megkapta a Szabadszállás Kultúrájáért díjat és nemrég a Bács-Kiskun Vármegye Kultúrájáért díjat is, de mint megtudtuk, bár számára fontosak ezek az elismerések, igazán nagy örömet mégis az jelenti, mikor a kiállításain látja az emberek tekintetét, ahogy az alkotások magával ragadják őket vagy mikor meglátogatják műhelyében.
Az mindig egy kis ünnep, mikor csak úgy hívatlanul bekopognak, hogy jöhetnek-e egy két szépséget megtekinteni, mikor látják, hogy itt vagyok. De rendszeresen szervezünk alkotói, baráti délutánokat, estéket, gitározással, beszélgetésekkel.
Cserzsit az egyik legnagyobb elismerés legutóbb Olaszországból érte, ugyanis meghívást kapott az egyik alkotása a Vatikánba.
A Szent István Bazilikában volt egy nagyszabású kiállítás az adventi időszakban, amit a Magyar Kézművességért Alapítvány szervezett. Ide pályázat útján lehetett bekerülni, és nekem ez a betlehem munkámmal sikerült. Ezekkel a művekkel pedig lehetett pályázni a római kiállításra is, ide 30 magyar induló közül hatot válogattak be és nekem is sikerült kijutnom
– mesélte a művész, aki egy örök, felejthetetlen élményként élte meg, hogy a “Betlehemi történet” című textilszobrával részt vehetett a Szent Péter tér oszlopcsarnokában rendezett kiállításán.
