Virágzó vidékünk

Madártávlatból is festői a vízjárta Zagyva-völgy

Molnár Ábel Péter
Molnár Ábel Péter
Sok mindent elárul egy kutatónak.

Molnár Ábel Péter nem először szerepel oldalunkon, az ökológus korábban az Ipoly ágas-bogas rajzolatáról készített látványos felvételeket. A napokban egy “beszédes” felvétellel rukkolt elő az oldalán, a fotómontázst figyelemfelkeltő célból közölte.

A két képen a Zagyva folyó völgye Jászberény térségében más-más arcát mutatja.

Facebook / Molnár Ábel Péter

A Kárpát-medencében a tájak használatának több ezer éves múltja van. Ezek között az árterek kiemelkedő helyen szerepelnek, vízjárásukkal egy extrém dinamikus – és egyébként kifejezetten termékeny – részei a síksági tájaknak. Így lehetséges és érdemes befolyásolni a vizek útját, az elöntés hosszát. Évszázadokon át a fokgazdálkodás is részben ezt a célt szolgálta.

Az árterek működésében a legkomolyabb változások az elmúlt két évszázadban lezajló folyószabályozások során történtek. Sokszor találkozunk olyan helyzetekkel, hogy az akkoriban még jónak gondolt elképzelést az idő nem igazolja

– magyarázta Molnár Ábel Péter a Sokszínű vidéknek.

A két felvétel szemléletesen mutatja be a természetes ártér és a töltések közé szorított folyószakasz működését.

Miközben a természetes ártérben a zöldár – néhány napos levonulása során – a kaszálókat táplálja, addig a gátakkal a folyótól levágott ártéri síkon lévő szántókon a gazdálkodást nehezítő pangóvizek alakulnak ki.

Azt gondolom, hogy az utóbbi képen látható típusú paradox helyzeteket a 21. században igenis érdemes újra gondolnunk, és ha nem is feltétlenül az eredeti állapotot helyreállítani, de valamilyen ártéri vízdinamikához jobban adaptált megoldást találnunk

– fogalmazott a kutató.

Kapcsolódó
Ezernyi ágra szakadt a fékezhetetlenül áradó Ipoly
Mesés látványt nyújtott az áradó Ipoly a felhők alól.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik