Ki ne érezné magát jobban egy erdei séta vagy egy gyönyörű parkban eltöltött pihenés után? Van valami lelket simogatóan egyszerű abban, ha a természetben lehetünk és kihasználjuk a szabad ég adta lehetőségeket és odafigyelünk a környeztünk rezdüléseire, magunk mögött hagyva a nyüzsgő élet zaját.
Enyhítik a magányt a madarak látványa, a kék ég üdesége, a fák közelsége, virágok szépsége. De nem csak a látvány az, ami nyugtatóan hat a testünkre, hanem a hangok is. A madarak lágy éneke, a fák leveleinek a zizegése, a szellő neszezése, a patak halk csobogása vagy éppen a rovarok duruzsoló hangja. Ilyenkor azt érezzük, – annak ellenére, hogy embertársak nélkül vagyunk – hogy a természet lakóinak a közelsége, azok jelenléte valóban a lelket nyugtatja és energiával tölti meg a szervezetet.
A londoni King’s College kutatócsoportja szerint a természetben az emberek kevésbé érzik az egyedüllétet. Már az is elég, ha a városi környezetben maradva parkban, zöldövezetben járnak
– írja cikkében a HVG Pszichológia magazin.
Ezt az Urban Mind alkalmazás segítségével derítették ki, és a statisztikailag reprezentatívnak mondott eredményt a Scientific Reports folyóiratban tették közzé.
Az Urban Mind alkalmazás naponta háromszor kérdezi meg a vizsgálatban résztvevő felhasználókat, hogyan érzik magukat, és éppen milyen környezetben tartózkodnak. A 397 rendszeres válaszoló összesen 16 ezer helyzetjelentéséből a kutatók azt a nem meglepő tényt is kiolvasták, hogy a városok embertömegében a magányosok még inkább egyedül érzik magukat.
A jótanácsnak is beillő közlés azért is fontos, mert a kutatók szerint a magányosság erősebben növeli a halandóságot, mint a szennyezett levegő vagy a túlsúly.
