Az ajkai Kovácsné Kóger Judit többször végigjárta a Caminót, tavaly pedig úgy gondolta, hogy az út szépségeit szeretett unokájának is látnia kell. Néhány héttel ezelőtt tértek haza nagyon sok élménnyel gazdagodva, írta a Veol.
A nagyi első útja 2016-ban a Camino Frances volt, amely 770 kilométer a francia Saint-Jean-Pied-de-Portból a Pireneusokon át Santiago de Compostelaig. Innen elsétáltak Finisterrébe, majd kedvenc városába, Muxíába. Ez újabb 114 kilométer volt, majd a 115 kilométeres Camino Inglessel fejezték be a zarándokútjukat, ami 45 napig tartott.
Az ajkai hölgy tavaly két társával először a 400 kilométer hosszú, Bragától Muxíáig tartó Via Marianán zarándokolt, portugál és spanyol Mária kegyhelyeket felkeresve, majd a portugál parti úton ment végig Portótól Santiagoig 260 kilométert.
Idén júniusban Spanyolországban élő barátaink szerveztek egy hétnapos csillagtúrát Galiciában, a turisták által nem nagyon ismert helyeket mutattak meg a kis csapatunknak. Ezután egy zirci túratársammal 117 kilométer hosszan a Muros–Noia–Santiago Caminót jártuk végig, majd 85 kilométert gyalogoltunk Santiagóból Dumbrián keresztül kedvenc városomba, Muxíába
– mondta a portálnak Judit.
Augusztusban ezen helyek egy részét szerette volna megmutatni 17 éves fiúunokájának, akivel a koronavírus-járvány idején keveset találkozott. Ő Szegeden él, a nagymama úgy érezte, hogy jó lenne együtt lenniük több napot. Ráadásul a fiúnak kiváló volt a bizonyítványa, megérdemelte az utat, amihez kedve is volt.
Készült rá, konditerembe járt, és nagyon jól bírta végig a 110 kilométert. Portóból indultunk. Az unokámmal két hetet töltöttünk együtt, városnézéssel melegítettünk be Portóban és Bragában. Jártunk Cies szigetén, amely természetvédelmi terület, majd Vigo városából gyalogoltunk végig az úgynevezett Espiritual Caminón, amely kolostorokat, vízeséseket, régi vízimalmokat ejt útba. Padronban rátértünk a klasszikus Camino útvonalára, azon haladtunk Santiagoig, majd persze kedvenc városomat, Muxíat is megmutattam neki. Útközben jókat beszélgettünk, az együttlét megerősítette a kapcsolatunkat
– összegezte az élményeket Kovácsné Kóger Judit.
A nagymama reméli, hogy a hat unokája közül később a kisebbek is vele tartanak majd a kirándulásokon.
Addig járja az utakat az ajkai és vidéki társakkal, s vallja: a túrázáshoz nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista, az időjárás nem lehet akadály.
