A január még véget sem ért, és most még távolinak tűnik a madárdalos kikelet, de ennek ellenére a föld mélyéből az elmúlt napokban egyre több vadvirágot csaltak elő a melengető napsugarak.
A Bükki-sziklaperemek mentén január második felében, elkezdtek előbújni az idei első leánykökörcsinek, sőt a bátrabbak a szirmaikat is kibontották, nem tudva ellenállni a Nap kellemesen meleg érintésének. A leánykökörcsin a száraz gyepek egyik legkorábban nyíló virága.
Vasárnap a Bükk-hegységben is a napsütésé, a kék égé és kellemesen enyhe levegőé volt a főszerep. A Nap melege pedig nem csak, hogy előcsalta a sziklák védelme között megbújó védett vadvirágokat, hanem szirmaikat is kibontotta.
Csonka Ilona és Kaksziné Györffy Anita vasárnap örökítette meg a leánykökörcsinek különleges szépségét. Mindketten a Bükk-hegységben találkoztak a védett vadvirágokkal.
A talaj amint engedi kezd a fagyos szorításából előbújnak a puha bundát viselő leánykökörcsinek. Ezek a kora tavaszi virágok jórészt hegyi lejtők sziklái között élnek, így szembe kell nézniük az időjárás számos viszontagságával. A hőmérséklet ilyen magasságokban gyakran 0 fok alá süllyed, pláne az éjszakai órákban. Az olykor erős szél ugyancsak nagy kihívás a számukra, mert a kopár sziklákon nincsen olyan növényzet, ami felfogná, vagy csillapítaná a metsző, hideg széljárást. De nem csak a hideg és a szél nehezíti meg életüket, hanem az egyre erősebb napsugárzás is, mely miatt rengeteg, életben maradáshoz szükséges vizet tudnak elveszíteni.
Az időjárási tényezőkkel azonban kiválóan felvették a harcot, hiszen szabad szemmel is jól látható szőrös bundát viselnek, mely védelmet nyújt a hideg és az erős napsugarak ellen is. Ezt a puha szőrruhát a kökörcsinek a szárukon, leveleiken és a szirmaikon is viselik. Ennek a bundának köszönhetően, már gyakran télen növekedni kezdenek, és, ha enyhe az időjárás virágba is szökkenhetnek, mint, ahogy az tette is a Bükk-hegységben pár tő leánykökörcsin.
A leánykökörcsin meglehetősen alacsony, mindössze 10-40 cm magas, selymesen gyapjas növény. A hat lepellevélből álló, halványlila kelyhe az ég felé néz. Porzói élénksárgák, melynek édes illata a téli álmukból ébredező, korán megjelenő rovarokat szinte mágnesként vonzza magához. A leánykökörcsinek repítő szárral rendelkező magjaikkal ültetik el saját magukat.
A leánykökörcsint 1982-ben ún. “természetvédelmi szempontból jelentős növényfajjá” nyilvánították, amely azt jelenti, hogy leszedése tilos és büntetendő cselekmény. Az Európai Unió által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv alapján Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj. Természetvédelmi értéke 10.000 ft.
Sajnos gyönyörű virágai miatt sok esetben próbálkoznak kiásásával és kertbe ültetésével. Ezek a próbálkozások a hosszú karógyökér miatt sikertelenek. Szép virágai gyakran csábítják a kirándulókat virágszedésre, ám a letépett kökörcsinek perceken belül ellankadnak, így a turistaösvények mentén gyakran látni eldobott csokrokat. Figyeljünk oda rájuk, és hagyjuk meg abban a környezetben őket, ahová a természet teremtette, hogy a jövőben is mindenkinek esélye legyen bennük gyönyörködni.
A cikkben szereplő fotókat Csonka Ilona és Kaksziné Györffy Anita készítette.
