Bár a naptár szerint még tél van, az időjárás azonban hetek óta merőben mást mutat. Eltűntek az éjjeli fagyok, nappal is +10-15 fok feletti hőmérsékleteket mérhetünk. A tavaszias meleg előcsalogatta a legyeket, lepkéket, poloskákat, pókokat. De előbújtak az első fürkészdarazsak, és természetesen a méhek és poszméhek is. Vajon lesz-e táplálékuk e korai tavaszban? Szerencsére igen, hiszen nemcsak az állatok ébredtek korábban, de a növények is, írta a Duna-Ipoly Nemzeti Park.
A mogyorók már hetek óta virágoznak, igaz abból a rovaroknak semmi haszna, mert szélporozta növények lévén könnyen felvehető, ízletes táplálékot nem nyújtanak a cukorra, nektárra éhes állatoknak. A gyorsan felmelegedő talajfelszíneken azonban már megjelentek az első virágszőnyegek.
A téltemetők virágai kisebb-nagyobb csokrokban, szőnyegszerű foltokban aranylanak, sárgállanak. A borsónál alig nagyobb, barna gumókból egy-egy növényke hajt ki, majd a hajtás tetején egyetlen nagy virágot növeszt. A virágok, mint mézes bögrékkel körberakott kis kerek asztalok, úgy várják rovarvendégeiket, elsősorban a méheket. A sárga szirmok esetükben valójában nem szirmok: a csészelevelek váltak színessé, míg a szirmokból lettek a mézfejtők – más néven nektáriumok.
A közismert hóvirág is versenyre kel a téltemetővel. Eleinte csak a melegebb ártereken, majd egyre északabbra, valamint a dombokon, hegyeken egyre feljebb kapaszkodva borítja százezres, olykor milliós tömegben az üde erdők alját. A beporzó rovarok első éléskamráját a hóvirágszőnyegek jelentik.
Az erdők szélein és a gyepekben is megjelentek az első virágok – bár egyelőre csak magányosan, óvatoskodva nyitogatják szirmaikat. Egy-egy ibolya és pitypang mellett fontos nektárforrást jelentenek a tüdőfűfajok színeváltó virágai is: a poszméhek akár 0 fokos hőmérsékletnél is felkeresik ezeket a virágokat.
„Somvirág, somvirág, aranysárga a világ …” – a melegebb erdőszéleken és a karsztbokorerdőkben már sárgállanak az első sombokrok, amelyek szintén jelentős nektárforrást jelentenek ebben a korai tavaszban.
A városok melegében felébredtek a kacsafarkú szenderlepkék is, a telet elviselő árvácskák előtt lebegnek és szívogatják a nektárt.
Ezért is fontos, hogy a városokban és a természeti környezetben egyaránt megőrizzük a természet sokféleségét, mert így a klímaváltozás szélsőségeinek elviselését is segítjük élőlénytársainknak. Rajtuk keresztül pedig magunknak, hiszen nem maradnak beporzó nélkül gyümölcsöseink, terményeink.
