Szerte Magyarországon vannak olyan fák, melyek emberemlékezet óta menedéket nyújtanak a nyári hőségben, és táptalajt a különféle, érdekesebbnél érdekesebb történeteknek. A magyar nép emlékezete a tabáni öreg eperfáról mindjárt két legendát is őriz, egyet a török időkből, és egy másikat Mária Terézia uralkodásának éveiből.
Az első történet egy tragikus eseményhez, Buda ostromához kötődik, s ha erősen kétséges is, hogy megtörtént, mindenesetre emlékeztet egy magyar vitéz halálára.
Az évszázados eperfák közül egyesek szerint a legidősebb lehet a tabáni Matuzsálem névre keresztelt aggastyán, melyet egy másik legenda szerint a török kiűzésének emlékére, 1686-ban ültettek. Ha ez a történet igaz, akkor az idős eperfa átélte a tűzvészt, a várostromot, a régi Tabán városrész idős házainak lebontását, sőt, a főváros 1944. évi bombázását is.
A tanösvény doyenje
Jelenleg a Matuzsálem egy botanikai tanösvény egyik állomásaként járható körül. Korábban, az 1980-as években már létezett egy tanösvény a Tabánban, de elvesztek az írásos följegyzések, és a lakók sem emlékeztek az eredeti útvonalra.
A jelenleg bejárható, egy kilométer hosszú botanikai tanösvényt 1998-ban alakították ki a park Orvos lépcső felöli oldalánál. Néhány év múlva a tanösvény jelzései eltűntek, az útvonal nyomai szinte „láthatatlanná váltak”, ezért a Budavári Önkormányzat 2014-ben felújította a Tabáni tanösvényt.
A megújult tanösvényre 20 fa, 174 cserje és 100 gyepalkotó fajt telepítettek akkor a fővárosi kertészet munkatársai. Jelenleg 100 állomást érint a sétaút, az egyes állomásokon tájékoztató táblák adnak felvilágosítás a sokszínű élővilág egyes fajairól. A természetvédők 6 madárodút és 4 denevérodút is elhelyeztek a parkban.
A főváros lakóinak egyik kedvenc parkjában a látogatók megismerkedhetnek a Kárpát-medencében őshonos és a terület klímájához alkalmazkodott különleges, ritka fajokkal. Ezek közé az élőlények közé tartozik az élemedett korú Matuzsálem is.
Évszázados történetek
A magyar néplélekről sokat elárulnak azok a történetek, melyek egy-egy település híres fáihoz kötődnek. A százötven éves török uralom nyilvánvalóan mély sebeket ejtett, nem múlt el nyomtalanul, ezt támasztja alá a tabáni eperfa története is, amit egyesek szerint a törökök ültettek. Az tény, hogy az eperfák őshazája tőlünk délkeletre volt, onnan hozhatták be Magyarországra, ahol később elterjedt a faj.
A helyi monda szerint Buda visszavételekor, 1686-ban a törökök a magyar sereg alhadnagyát, Ramocsay Endrét elfogták. A tisztet a Fehérvári-kapuban levő eperfára felakasztották. A legenda úgy tartja, hogy az eperfa a hadnagy súlya alatt meghajlott, ám a törökök nem vették észre, hogy a magyar vitéz lába elérte a földet. A bevonuló magyar csapatok Ramocsay fúhadnyagra így rátaláltak, és idejében levágták a szorult helyzetbe került katonát, aki ezután még állítólag 60 évig élt. nem meglepő, hogy ezután a hadnagy kedvenc fájává vált az eperfa.
A másik történet szerint a fa eredete Mária Teréziához köthető, egy 1771-es jelentés szerint a Tabánban bizonyosan abban az időben ültettek eperfákat. Az uralkodó kezdeményezésére születtek országszerte az eperfa ültetvények. Az 1771-ben született jelentés tanúsága szerint a fővárosi eperfákat a várban és a Vizivárosban ültették, de a keskeny utcákban nem fejlődhettek megfelelően. A legtöbb sikerrel az új városban és a Tabánban elültetett fák kecsegtettek. Ezekből maradt meg hírmondónak néhány eperfa ezeken a részeken.
Mária Terézia elképzelése az volt, hogy a lepusztított városokat és a magyar vidéket a selyemhernyók tenyésztésével lehet felvirágoztatni. A selyemhernyók ugyanis ezeken a fákon táplálkoztak. Ez a történet azonban „sántít”, hiszen a selyemhernyók nem a tabáni fával egyező Morus Nigra, hanem a Morus Alba fajon érzik otthonosan magukat.
A valódi fekete eper
A tabáni Matuzsálem igazi kuriózum Magyarországon, csupán néhány példányt tartanak számon belőle. Ez a fa ugyanis egy idős Morus Nigra példány, azaz egy igazi fekete szederfa/eperfa. Ezzel szemben a szintén fekete termésű eperfák többsége hazánkban valójában Morus Alba, akárcsak a fehér és rózsaszín gyümölcsűek.
A legendás Matuzsálem, az 1700-as években végzett fásításkor ültetett egyedek terméséből sarjadt növendékként a hegyoldalban. Így a kora valószínűleg „mindössze” 200-250 év lehet. A fa hajdanán egy tabáni ház udvarán nőtt, a házfalak nyújtotta szél- és fagyvédettségének is köszönheti páratlan hosszú életét.
Nem kímélték a viharok
Az egykori Tabán városrészből mára jóformán az idős fa maradt meg, de rajta sem múltak el nyomtalanul a viharos évszázadok. Az egészsége annyira leromlott, hogy 2021 áprilisában „életmentő” munkálatokat végeztek a FŐKERT munkatársai a Matuzsálemen.
A fa tavasszal még kihajt, virágzik, sőt, terem is, de nagy odafigyelést és fokozott védelmet igényel, mert földközelbe hajló ágai mászásra csábíthatnak. A később kialakított Tabáni tanösvény tájékoztató táblája a famászás veszélyeire és a fa sérülékenységére figyelmeztet.
Köszönjük szépen a cikkben szereplő pompás fotókat Viczián Zsófiának.
