Hazánkban ma már több mint 200 tanösvény várja a pihenni vágyókat, a természet szerelmeseit. Ezek között vannak felkapott helyeken létesített túrautak, de számos tanösvény kevésbé ismert zugaiba hívogat az országnak. A folyók ártereinek ősvadon-világában festőművészek és horgászok találnak ihlető forrást és menedéket a mindennapok zűrzavara elől. A Dél-Alföld két különleges helyét a családosoknak mindenképpen ajánlott legalább egyszer meglátogatni. Az egyik tanösvény a Holt-Tisza mentén, a másik a Maros árterében kanyarog, és számos védett vadvirág és állatfaj otthona.
Egy rejtőzködő tanösvény
A Sokszínű vidék korábban írt már hazánk legnagyobb ártéri kunhalmáról, az viszont kevésbé ismert tény, hogy a pompás kurgán körül egy színes élővilágban bővelkedő, látványos tanösvény húzódik. A Bökényi tanösvényt a Körös-Maros Nemzeti Park legdélibb részén jelölték ki, a Maros árterének csöndjét őrzi.
A tekintélyes kunhalom, a Bekai-halom területén él a magyar tarsza (Isophya costata), mely egy endemikus szöcskefaj. A röpképtelen rovar az egész világon kizárólag a Kárpát-medencében fordul elő, a napsugaras sztyeppréteken. Magyarországon mindössze néhány helyen érzi jól magát, ezek egyike a Bökény melletti ártér. A Bekai-halom amellett, hogy az egyike a különös állat előfordulási helyének, tájképi értékével és sokszínű flórájával is megismerésre csábít.
A Marosháton fekvő Bökény egy szerény méretű tanyaközpont. A középkori falu a Maros mentén települt, a folyó többször lerombolta, de mindig újjáépült. Az ősi település sorsát a török uralom pecsételte meg, 1686-ban a földdel tették egyenlővé a házakat.
A mai tanyaközpont egyik házától induló tanösvény átvezet a Maros árvízvédelmi töltésén, érinti a Bekai-halmot, majd a folyó erdeje mentén vezet. A 7 kilométer hosszú tanösvény bejárása nagyjából 2,5-3 órába telik, a tanösvény túra egy tavaszi családi kirándulásnak ideális program.
A különös kunhalom
Az Alföld számos vidékén titokzatos halmok emelkednek a tájból. A különös dombokat Ázsiában kurgánnak, Magyarországon leggyakrabban kunhalomnak hívják. A kutatók szerint egykor az Alföldön negyvenezer kunhalom magasodott, ma körülbelül kétezret tartanak nyilván országszerte. A kunhalmok az időszámításunk előtt 3800-tól 750-ig terjedő időszakban lakódomb, sírdomb vagy őrdomb céljából épültek. A speciálisan védett területek komoly kultúrtörténeti, tájképi, és természetvédelmi jelentőséggel bírnak. Valamennyi halom ex lege terület, helyi védettséget élvez. Többségük belesimult a környező tájba, alig felismerhető, de a bökényi tanyaközponttól nagyjából kétszáz méterre emelkedő Bekai-halom ma is dacol a természet erőivel.
Bámulatos fajgazdagság
A Bekai-halom komoly botanikai értéket képvisel, a környezetében értékes, védett lösznövények nyílnak. A karcsú orbáncfű és a gumós macskaherék rózsaszínes ajakos virágai valóssággal megfestik a tájképet. Jellegzetes kalászvirágzatával a taréjos búzafű, és az ugyancsak löszös termőhelyekhez kötődő növény, a közönséges borkóró is gyakori errefelé.
A kunhalomtól a folyó irányába vezető tanösvény a Maros menti puhafás erdőkön át vezet, emellett a Bekai-legelő ősgyepének élővilágába enged betekintést. A Maros folyó muslica méretű, csak itt előforduló rovara az európai nyelesszemű légy. A Kárpát-medencében a Bánát endemikus puhatestű faja, a bánáti csiga legnagyobb hazai állománya szintén a Maros menti erdőkben él.
Az évszázados legeltetésének köszönhetően számos ritka faj maradhatott fenn a Bekai-legelőn, ahol olyan vadvirágok nyílnak, mint a réti iszalag és a fátyolos nőszirom. Március-áprilisban a tavaszi aggófű napsárga szőnyegében gyönyörködhetünk a sík vidéken.
Mártély csöndje
Bökény öt kilométerre fekszik Magyarcsanádtól, a legközelebbi falutól, de Mártély tanösvényének más a története. A kis halászfalu üdülő területének kialakulása szorosan kapcsolódik Hódmezővásárhelyhez. A megyei jogú mezőváros szomszédságában települt Mártélyt már a huszadik század derekán felfedezték maguknak a képzőművészek, akik rangos művésztelepet alapítottak az árnyas füzek rejtekében. A horgászokat is paradicsomi állapotok fogadják a Tisza árvízvédelmi gátjának szomszédságában elnyújtózó, festői holtágnál.
Hazánk harmadikként védetté nyilvánított tájvédelmi körzete a mártélyi, amelynek a Körtvélyes-sziget, a Körtvélyesi-morotva, a Solti-lapos, a Barci-rét és a kubikok a legértékesebb részei. Kétségtelen, hogy a családosok által legkedveltebb része mégiscsak a holtág partjának a mentén kijelölt mártélyi Tisza-holtág tanösvény.
A tájvédelmi körzetben a gyakori árvizek és a lassú száradás miatt kevés a védett növényfaj, nagy része az ármentesítések óta erdősült. A szerényebb foltokban megtalálható 80-100 éves nyárfás és füzes erdők többségét a töltések megépítése után, árvízvédelmi célból telepítették. Ezek a hangulatos facsoportok tájképi és ökológiai szempontból is értékes élőhelyek. A tekintélyes korú fák számos rovarnak, odúlakó madárnak nyújtanak otthont.
Bepillantás a mocsárvilágba
Mártély egyik jellegzetessége nyaranta a víztükrön hullámzó „zöld szőnyeg”. A hangulatos jelenséget a holtág vizében tömegesen tenyésző sulyom okozza, mely a rucaörömmel együtt beborítja a víz felszínét. Az árnyas erdőszéleken nyári tőzike és tallós nőszőfű virágzik, ősszel pedig a réteken nyílik a Tisza-parti margitvirág.
A 2,6 kilométer hosszú mártélyi Tisza-holtág tanösvény 6 állomásból áll, és egész évben látogatható, bár a túrázást időnként megnehezíti a medréből kilépő „élő” Tisza. A vízparti üdülőtelep sétánya mentén szabadstrand és büfék sorakoznak. A lábakra emelt nyaralók között szabályos kis utcácskák húzódnak. A nyaralók után, az ártéri erdőben kezdődik a mártélyi Tisza-holtág tanösvény. A kellemes sétával bejárható útvonal legnagyobb része ártéri erdőben halad. A túraút legizgalmasabb szakasza egy pallósoron vezet át a rejtelmes mocsárvilágon.
A vadregényes ártérben kanyargó tanösvényen a vidék madárvilágát is megismerhetik a turisták. Számos védett madárfaj él a környékén, fekete gólyák, vadludak, kócsagok röptében gyönyörködhetnek a természetbarátok. A tájvédelmi körzet teljes területén eddig 245 madárfajt regisztráltak, ebből 112 faj példányai költenek itt. Nem meglepő, hogy a tájvédelmi körzet 1979 óta szerepel a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében.
A mesés természeti környezetben mintegy 40 emlősfaj előfordulása bizonyított, közülük a vidra, a vadmacska és a denevérek is otthonosan mozognak a területen. A denevérek a sokszínű rovarvilág és az odvas fák miatt eszményi lakóhelyre találnak a területen.
