Selmecbánya a középkori magyar királyság legjelentősebb bányavárosa volt, de a tatárjárást megelőző korszakról csak nagyon kevés adat maradt fenn. A híres város bányászata a legrégibbek közé tartozik az országban, és a honfoglalás előtti időbe nyúlik vissza.
II. Endre király 1217-ik évi oklevele „Bana” bányajövedelmeiről intézkedett, és hangsúlyozta a bányák jövedelmeit, melyek a királyi kincstárat gyarapították. Az oklevél a város egyik legrégibb írott emléke, amelyen kívül a tatárjárás előtti korszakból csupán egy építészeti emlék maradt fenn, az óvár temploma, amely állítólag még 1220-ban épült, román stílusban.
Bányaváros jelentős jövedelmekkel
A tatárjárás a földdel tette egyenlővé a várost, így a bányászat is szünetelt abban az időben. A felvidéki településre a szászországi érchegységből érkeztek német lakosok, ők építették fel újra a várost, melyet korábbi lakhelyük emlékére Lebnitznek neveztek. Később IV. Béla nevezetes szabadalmakat adott a városnak.
Nagy Lajos király uralkodása alatt Selmecbánya virágzásnak indult, 1352-ben hét bányatelep tartozott a városhoz. A király gyakran időzött a településen. Zsigmond király 1424-ben nejének, Borbála királynénak adta a bányabér és bányaadó, valamint a pénzverésnél származó nyereségből származó jövedelmet.
A XV. században Selmecbányát Giskra hadai szállták meg. Amiért Telefusz parancsnok Eger várát feldúlta, Rozgonyi Simon egri püspök és Lévai Cseh László 1442 tavaszán megtámadta, majd felgyújtotta a várost. Ekkor pusztultak el a város kiváltságlevelei, a szabadalmait azonban 1447-ben az országos rendek megújították.
Mátyás király 1470-ben Selmecbányát Beatrix királynénak adományozta, 1479-ben pedig megújította a város kiváltságait, melyek következtében árui Magyarországon vámmentességet élvezhettek.
Templomból reneszánsz vár épült
Selmecbánya központjának fő látványossága az UNESCO Világörökség részeként jegyzett Óvár, mely eredetileg nem erődítménynek épült. A töröktől való félelem késztette a városlakókat arra, hogy a magaslaton álló, 1200-as években emelt Szűz Mária plébániatemplomot megerősítsék.
A várat az 1500-as évek első felében építették, részben a román és gótikus stílusjegyeket is hordozó templomból. Ugyanekkor épült a Leányvár, amely szintén a város erődítményeihez tartozott. A négyszögletű épület sarkaira egy-egy tornyot emeltek. A jelenleg múzeumként működő Óvár eredetileg háromhajós csarnoktemplomnak épült, háromoldalú apszisban záródó szentéllyel. A templom boltozata nem készült el, helyette egy kétemeletes, világi célú épületté alakították, négyszögletes udvarral.
A déli épületszárnyban a boltozat töredékei ma is láthatók. A szentély és a hajó közé egy gondosan díszített, faragott csigalépcsőt készítettek. Ugyanennek az épületrésznek az első emeleti nagy termében faliképek maradványaira bukkantak.
Az erkélyekkel tagolt épület falkerítésének kaputornyát a 18. században harangtoronnyá átépítették. A barokk stílusú torony tövében egy tetszetős, hálóboltozatos épület áll. Az ellenkező oldalon elhelyezkedő bástyát egy német reneszánsz stílusjegyeket mutató, kőből faragott ablakkeret díszíti. Emellett a déli szárnyban négy, címeres síremlék is található.
A pénzverő órásmester
A selmecbányai Óvár tornyában egy Haydt Kristóf nevű órásmester lakott. A híres kézműves mindenféle szerkezethez értett, részben ezért kereste fel őt egy idegen gróf különös kéréssel. 1705 végén ismeretlen úr érkezett a városba, aki gróf Cotten János Zsigmondnak nevezte magát, és II. Rákóczi Ferenc kapitányaként mutatkozott be az embereknek.
Cotten gróf az órásmesternek azt a történetet mesélte, hogy Rákóczinak tetemes pénzösszegre van szüksége a szabadságharc finanszírozásához. Végül az idegennek sikerült rávenni a mestert, hogy segítsen. Haydt Kristóf a titokzatos gróf támogatásával a toronyban egy pénzverőgépet állított fel, melynek segítségével ragyogó pénzérméket verettek. A rézlibertásokról természetesen a fejedelem mit sem sejtett, a legnagyobb titokban zajlott a hamis pénzek gyártása.
Egy darabig szépen jövedelmezett a pénzgyártás, de egy alkalommal az órás felesége Besztercebányán egy formás malacért próbált fizetni a réztallérokkal, amikor az árus gyanút fogott. Hamar híre ment a környéken, hogy hamis pénzt vernek Selmecbányán. Annak rendje és módja szerint tömlöcbe vetették a pénzcsinálókat és az órás feleségét, és a büntetésük sem maradt el. Azokban az években a pénzhamisítók hazánkban tetteikért halállal lakoltak, de Rákóczi megkegyelmezett, és 1706 májusában Lengyelországba száműzte Haydtékat.
A cikkben szereplő fotókat Farkas Ferenctől, a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtár vezetőjétől kaptuk.
