A dél-alföldi tanyán élő Dékány Leventét immár két alkalommal avatták lovaggá, a séf gasztronómiai tudását ismerték el a rangos címekkel. A fiatal szakács bő két éve lett a 2008-ban alapított Szabadtűzi Lovagrend tagja, néhány hete pedig kiérdemelte az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrend tagságát. A Szabadtűzi Lovagrendnek jelenleg 296 tagja van, akik között Csongrád-Csanád vármegyében a balástyai születésű séf – a maga 32 évével – a legfiatalabb.
Az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrendet 2005-ben alapították, a cél az, hogy óvják az egyetemes és a magyar vendéglátás értékeit, nemes hagyományait, a vendéglátás és a gasztronómiában alkalmazott, tudományos, technikai és technológiai módszereinek továbbfejlesztését, valamint segítség azok alkalmazását a mindennapokban.
A lovag-séf igazi címhalmozó, hiszen mindössze 21 éves volt, amikor szülőfalujában egy helyi rendezvényen már a Gasztronómia Nagymesterének választották. Nem meglepő ez, hiszen Levente úgy emlékszik, hogy már kisgyerek korában otthonosan sürgött-forgott a konyhában.
A szegedi Ambrózia étterem konyhafőnöke a családi gazdaságban is odateszi magát, a traktoron ülve rója a köröket a búzamezőn. A közelmúltban a Sokszínű vidék írt arról, hogy a mezőgazdaságban sem unalmas Levente élete. A fóliában sokat segít szüleinek, akik családi gazdaságban fejes és kelkáposztát, burgonyát és fehér paprikát termesztenek a fóliában.
Balástyán élek a szüleimmel. Pillanatnyilag egyedülálló vagyok, egy 7 éves, csodálatosan gyönyörű kislány édesapja. Ő a mindenem, az én büszkeségem. Szabadidőmben is legszívesebben a családommal vagyok, illetve találkozom a barátokkal. Sajnos, szabadidőből elég kevés van
– mesélte a balástyai séf a Sokszínű vidéknek.
Levente korábban a koktél mixer és pultos szakmát is elsajátította, ezt azonban még nem próbálta élesben. Nincs is különösebben rászorulva, hiszen így sem nagyon tudtunk időpontot egyeztetni, akkora a hajtás nyáron a vendéglátásban és a földeken. Nála tényleg nincsen uborkaszezon, de ennek meg is van az eredménye. Levente szerint a traktoron ülve, hétvégéken „kiszellőzteti a fejét”, ugyanis ilyenkor tud új ételeket kigondolni. Egy saját vállalkozása is van, így teljes most a büszke édesapa élete.
Hogyan lesz egy fiatalemberből szakács? Mi indította el ezen a nehéz pályán?
Édesanyám elmondása szerint még alig tudtam ülni, de már ott tébláboltam a tűz körül és „riszáltam a bográcsot”. Anyai nagyapám volt az, aki eljárt a lakodalmakba, különféle rendezvényekre főzni. Könnyen lehet, hogy valóban a véremben van a főzés. Ahogy felcseperedtem, egyre inkább azt éreztem, hogy szakács szeretnék lenni. Az általános iskolai ballagás után már édesanyámmal eljártam segédkezni Vass Jenőnek, aki főleg ballagásokra és lakodalmak alkalmával főzött.
Van példaképe a konyhában?
Amit a szabadtűzi főzésekről megtanultam, azt kizárólag Vass Jenőnek köszönhetem. Számomra Ő az igazi példakép. A mesterem és a tanítóm, aki mellettem állt és mindig segített. Rendkívül hálás vagyok a szüleimnek, hogy mindvégig támogattak anyagilag és segítettek mindenben. Nekik köszönhetem, hogy van erőm és kitartásom a céljaim eléréséhez.
Mit szeret legjobban főzni? Vannak kedvenc ételei?
A szabadtűzi ételek elkészítését nagyon szeretem, de a levesek, a pörköltek és a sültek világa is vonzó számomra. Nagyon tud motiválni, amikor kifejezetten az én ételeimet akarják enni a kedves vendégek. Az nem igazán szerencsés, hogy valaki betér az étterembe, és azt se tudja, hogy ki csinálja az ételeket. Ilyenkor ugyanis az ételeknél nincs ott a nevem, és nem igazán lényeges az igazi ízvilágom.
Milyen érzés séfnek és lovagnak lenni? Ön szerint mivel érdemelte ki az elismeréseket?
Úgy gondolom, leginkább a szakmában eltöltött tíz évemnek köszönhetem az újabb lovagi címet. A szakemberek a szabadtűzön készített ételeimet díjazták, valamint a szakmai fejlődésemet, azt, hogy viszonylag fiatalon lettem szakácsból séf.
Mindkét címnek nagyon örülök. A két tagság közül az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrend talán elismertebb, hiszen itt már profi chefek vannak, akiktől nagyon sokat lehet tanulni. A szabadtűzi lovagrendben ezzel szemben vannak lelkes amatőrök és profik is.
Tanyán él és sokat dolgozik a családi gazdaságban. Nem lehet könnyű az élet az alföldi határban. Milyen feladatokat végez legszívesebben?
Többféle munkaeszközzel dolgozom. Számomra a munkák közül leginkább a fű kaszálása, a sodrózás, a bálák behordása az elsődleges, ezeket részesítem előnyben. Mindezek mellett a zöldségek ültetéséből és a betakarításból is megpróbálom kivenni a részemet. Egyébként, a friss, egészséges, hazai termékeket részesítem előnyben amikor hétvégéken magunknak főzök. Az a tapasztalatom, hogy a hazai alapanyagok sokkal jobbak, mint az import termékek.
Az utóbbi időben sokan döntenek úgy, hogy maguk mögött hagyják a város zaját és vidékre költöznek. A nehézségek ellenére megéri tanyában gondolkozni? Mit javasol azoknak, akik a jövőben költöznének tanyára, illetve önellátásra szeretnének berendezkedni?
Tanyára leginkább azért jó kiköltözni, mert itt saját magadnak tudod előállítani a zöldségeket és a gyümölcsöket. Illetve, akár állattenyésztéssel is foglalkozhatsz. Cseppet sem mindegy, milyen alapanyagokat viszünk be a szervezetünkbe vagy milyen permetszerek maradványait „kapjuk meg” az ismeretlen eredetű élelmiszerekből. Jobb tudni, mi kerül az asztalra.
