Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: a falvédő a lakáskultúra egyik legelső darabja, mely fából, gyapjúból és textilből készült a kezdetekben.
A textil falvédők először a polgári otthonokban jelentek meg, majd a 19. század második felében már a paraszti házakban is fontos lakberendezési tárgynak számítottak. Ma már nagyon ritkán találkozunk velük, bár falusi portákon azért ma is megpillanthatunk falvédőket.
A falvédő jellemzően a mindennapi élet gondolatait „tartalmazta”. Újrafogalmazta például a családeszményt is: a régi időkben a paraszti társadalomban ritkán kötöttek szerelemből házasságot, így nem nehéz kitalálni, hogy amikor egy nő feltette a falra a „Nincs nagyobb boldogság, mint a szerelemből kötött házasság” szövegezésű falvédőt, vágyát is kifejezte ezzel.
A Heves megyében lévő hatvani Hatvany Lajos Múzeum egykori igazgatója, Kovács Ákos a hetvenes évek végén országos gyűjtést szervezett az akkor még fellelhető – néprajzi értéket képviselő – falvédők megmentésére. A kezdeményezés olyan sikeres volt, hogy ma a hatvaniaknak van az országban a legnagyobb gyűjteményük, több mint hétszáz darab.
A falvédő felépítése általában egy sémát követett: kissé a gyermekrajzokra emlékeztető, idealisztikus életkép, amely a legtöbbször szerelmespárt vagy a konyhában tüsténkedő háziasszonyt ábrázolt. A falvédőn így erőteljesebben szólalhattak meg az asszonyok a férfiak uralta világban. Érdekes az is, hogy a legtöbb falvédőn a kétalakos jelenet a jellemző.
A falvédő történetéről IDE KATTINTVA találsz több információt.
