Különleges kert született a Zala vármegyei Gellénházán a Szent István király plébániatemplom mellett. A színpompás, élettel teli kertet egy fiatal tájépítész és kertművész, Németh Benjámin álmodta és gondozza – hálából szülőfalujáért, hitéért és a természet iránti szeretetéért.
A templomkert nem csupán díszítő szerepet tölt be: a növények színei a vallási jelképekre utalnak, a fenntartás pedig teljesen vegyszermentes, a természet működését követő szemléletben történik. Benjámin munkájában a hit, a tudás és a környezettudatosság különleges egységet alkot – a kert pedig arról mesél, hogy a teremtett világ szépsége akkor a legteljesebb, ha hagyjuk önmagát kibontakozni.
A szakember, aki az Egy kertművész vlogol oldalon is megosztja a munkájának részleteit, most a Sokszínű Vidék kérdéseire válaszolva elmesélte a kert történetét.
Hogyan született meg az ötlet, hogy a gellénházi templomkertben hozz létre egy virágzó, színpompás kertet?
Vallásos nevelésben részesültem. Felsőfokú tanulmányaim elvégzése után úgy éreztem, hogy hálából – tanulmányaim sikeres elvégzéséért – szívesen terveznék, kiviteleznék és gondoznék szülőfalum templomának kertjében díszágyásokat. Az egyházközség erre nyitott volt, így 2021-ben – diplomaszerzésem évében – bele is fogtam a tervezésbe, majd ősszel a kivitelezésbe. Kettő díszágyást hoztam létre, melyek 100-100 négyzetméter nagyságúak.
Milyen állapotban volt a kert, amikor átvetted a gondozását?
A kert mindig is gondozott volt. Hatalmas ezüstfenyők sorakoztak a templomépület előtt, 12 darab, szinte már teljesen eltakarták azt. Korosodásuk, illetve a szomszédos házakhoz való közelségük miatt fokozatos kivágásukkal megnyílt a tér és a rálátás a templomra, viszont üressé, ingerszegénnyé vált a környezet. Fontos megemlíteni a templom elhelyezkedését: az egykori faluközpontban helyezkedik el, ám nem egyedi helyen, hanem a lakóházak között található, egy szokványos szalagtelken. Az utcafronti homlokzat jóval hátrébb kezdődik, biztosítva annak érvényesülését. Mielőtt elkezdtem itt a díszágyásokkal foglalkozni, határoló cserjesávot ültettek, amik egy fajból, smaragdtujákból álltak. Ezek maradásával természetesen terveztem, de idővel – a károkozók és betegségek megjelenése miatt – elbúcsúztam tőlük, ugyanis itt mindent természetközeli módon, vegyszer- és gyomírtószerek alkalmazása nélkül tartom fent. Helyettük betegségekre nem hajlamos, a mai változó klímát bíró, szépen virágzó heterogén cserjesávot telepítettem, illetve elé díszágyásokat: további alacsonyabb díszcserjékkel és lágyszárú évelőkkel, tavasszal virágzó díszhagymásokkal.
Mi volt a koncepció a kert kialakításánál?
Természetközeli gondozás, változó klímához adaptálódott növények alkalmazása, vegyszermentes fenntartás. A templom épület idén lesz 86 éves, modern letisztult vonalvezetésű épület román jegyeket tükröző ablakokkal és boltíves fogadórésszel. A templomot egy egyenes vonalvezetésű burkolaton keresztül érhetjük el: mindig csak gyorsan áthaladtak rajta a látogatók. Ezt az ingerszegény környezetet szerettem volna megtölteni élettel: színekkel, formákkal. A meglévő vonalvezetésből indultam ki: az oldott vonalvezetésű ágyások reflektálnak a boltíves fogadórész íveire. A kör alakú ablakokat megismételtem növényformákban: gömb formára nyírt cserjék, gömb alakú virágzó növények. Valamennyi növényi szintet megjelenítettem: fák, cserjék és lágyszárú évelők is vannak. Négy fát helyeztem el, melyek a legősibb kertre, az Édenkertre utalnak vissza, annak is négy folyóját szimbolizálják. A templomhoz közel két oszlopos gyertyánt telepítettem, melyek nyírás nélkül szép gyertyaláng alakúra növekednek, az utcáról betérve pedig kettő japán díszcseresznyefa fordított tölcsér alakú lombkoronája ernyőként hajol az idelátogatók fölé. Tavaszi virágzása káprázatos, ősszel mesés a lombszíne. A díszágyások virágszíneit pedig színek szerint csoportosítottam: lila, rózsaszín és piros – ezek szervesen kapcsolódnak a szakrális helyszínhez. A lila a bűnbánat színe, a rózsaszín az öröm színe és a piros a vértanúság színe a római katolikus vallásban. Ezen színek köré csoportosítottam a növénykiültetéseket.
Törekedtem arra, hogy az év valamennyi napján legyen díszítőértékkel bíró egyed vagy egyedcsoport az ágyásokban, amik kifejezik az életet.
Célom továbbá az volt, hogy megmutassam az idelátogatónak – legyen az vallásos vagy nem vallásos – a teremtett világ csodáit, szépségeit.
Fenntartható kertre törekszel, ebből a szempontból mi okozza a legnagyobb kihívást a templomkertben?
Az állandó változás: szélsőségessé váló időjárás, kártevők felszaporodása. Megtanulni azt, hogy ne tökéletes kertet akarjak, ne akarjak megtartatni minden telepített dísznövényt, hanem elengedni, ami nem működik és abból ültessek még többet, ami jól teljesít. A spanyol csigák, az időszakos aszály, az egyre erősödő UV-sugárzás mind mind kihívás. Persze a változó klímával sok olyan dísznövényt telel át, ami 15-20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna: kínai selyemmirtusz, ernyős verbéna, díszgyertya. Az ágyásokat a természet megfigyelésén alapuló gazdálkodással tartom fent: nincs kapálás, növényi nyesedékkel takarom folyamatosan a talajt: levelek, ágak, kéreg, széna, szalma stb. Rendszeresen hordom ide a nyesedéket, mert a talajlakó állatok és paránylények lebontják a növények köré 8-10 centiméter vastagon kijuttatott nyesedéket. Az első ősszel a település falugondnokát kértem, hogy a település utcáinak fasorairól összegyűjtött őszi lombleveleket hozza el a templomkertbe: kaptam 10 big bag zsáknyi hárs-, kőris- és juharlevelet. Amikor lepakolták, kifejezte kíváncsiságát, hogy miért kell nekem ez a szemét? Azóta már tudja, hogy miért keresem ősszel ismét és mire használnom ezt a sok „szemetet”. Hisz erdeinkben sem megy ki senki – az állatok sem – összegereblyézni, kiseperni az erdőt. Mindennek dolga van ott, ahová esik. Gyulai Iván ökológus professzor szavaival élve „a lehullott levél a fáé”.
Melyik részlet a kedvenced a kertből?
Valamennyi árnyalatból az összeért részek: ahol már a mulcsozott talajt nem látom, ahol egy nagy természetközeli csokrot imitálnak a növények. Ez volt a célom, hogy sok-sok apró virágtenger kombinációja fogadja az oda látogatókat. A legkedvesebb pillanat amikor az ágyások végébe állok és végignézek rajtuk. Az ágyások hossza 25 méter és eltérő szélességűek: 3-4-5 méteresek. Egy-egy végpontján állva igazi ingergazdag világ tárul szemünk elé, ez a látvány a kedvencem.
Tájépítész és kertművész vagy, mit adott a templomkert gondozása, ami más projektjeidben is hasznos lehet?
Amit már említettem: elfogadni, hogy ez egy élő világ: mindig lesznek megrágott levelek, nem kinyílt bimbók, gyengébben teljesítő fajok, kipusztult taxonok.
Aztán azt, hogy nem minden növény alkalmas oda, ahová gondolom, egyszerűen egy-egy növénynek nincs ott helye, hiába való napos helyre, valamiért nem szeret ott. Ezt is el kell fogadni. Ami pedig a legfontosabb: hogy ne akarjam uralni a helyszínt, hanem résztvevőként legyek jelen, hagyjam élni, jobb fenntartási módot nem tudunk kitalálni, mint amit a természet megalkotott az évmilliók során, mi csak ezt másoljuk le.
Minden kert és építkezés beavatkozás, valamennyi életteret elveszünk a természettől, de ha van kertünk, igenis felelősek vagyunk, hogy élettérrel töltsük meg, hagyjuk létezni ott a természetet, legyen díszkertünk és haszonkertünk, mert ez fizikai és mentális jólétünk záloga.
Számos más gyönyörű kertbe bepillanthattunk már, így az erdélyi tanyára, ahol a természet diktálja a ritmust, a szigetszentmiklósi madárbarát oázisba, a rábaprodányi élet kertjébe és a trópusi hangulatú nyáregyházi kertbe is.
