Amikor egy kígyó ki-be villogtatja a villás nyelvét, sokan azt hiszik, hogy fenyeget. Pedig valójában egészen más történik: a kígyó így szagol.
Nem az orrával, hanem a szájában rejtőző különleges érzékszervével.
A kígyók „orrszeme”
A kígyók nyelve nem az ízlelésre szolgál, mint az embereknél. A villás nyelvük minden egyes kiöltéskor mikroszkopikus szagmolekulákat gyűjt össze a levegőből, a talajról vagy a közeli növényekről.
Amikor a kígyó visszahúzza a nyelvét, ezek a molekulák a Jacobson-szervbe (vomeronazális szerv) kerülnek, ami a szájpadlásban található. Ez a szerv valósággal „kiolvassa” a szagokat, és pontos képet ad arról, mi történik a környéken – ki járt ott, merre mozdult el, és van-e a közelben zsákmány vagy veszély.
A villás nyelv előnye
A kígyók nyelve azért villás, mert így két irányból is mintát vesznek egyszerre. Ha az egyik nyelvágon erősebb a szag, a kígyó tudja, hogy arra kell fordulnia. Ez olyan, mintha mi egyszerre két orrot használnánk – jobbal és ballal –, hogy pontosan bemérjük, merről jön a finom illat vagy épp a veszély szaga.
Nem csak a kígyók tudnak így „szaglászni”
A kígyók mellett több gyíkfaj – például a varánuszok – is hasonló módon érzékeli a környezetét. Náluk azonban a hagyományos orr is szerepet kap. A kígyóknál viszont a nyelv és a Jacobson-szerv együtt az egyik legfontosabb érzékszervi rendszer, amellyel helyettesítik a látás és a hallás hiányosságait.
Korábban megírtuk, hogy Harrison Fordról neveztek el egy kígyófajt, rekordszaporulatnak örültek a viperaközpontban és újra megjelent egy tízezer éve eltűnt kígyófaj.
