Phil Torres entomológus ( rovarokkal foglalkozó kutató) 20 éves korára már 40 új fajt fedezett fel venezuelai és mongóliai expedícióin. Azóta két évet töltött az Amazonas dzsungeleiben, ahol környezettudományi kutatásokat végez, egyéb tudományos munkája révén szinte a világ összes részén ismerik. Mondhatjuk, látott már egyet s mást.
Ám mikor tavasszal a perui Tambopata folyón utazott, valami igazán rendkívülivel találkozott – ami elsőre talán nem mindenkinek szúrt volna szemet. Szerencsére gyorsan kapcsolt, így rögzíteni is tudta a nem mindennapi eseményt, így Youtube csatornájának segítségével – a világgal is megoszthassa felfedezését. A pillanatot, mikor pillangók teknősbékák könnycseppjeit isszák. Nyolc különféle pillangót számolt össze, ez a sokadalom a teknősök figyelmét is elterelte, akik „elfelejtettek” a vízbe menekülni. Így készülhetett el e ritka felvétel.
Hagyományos táplálékukban nem található meg, de szükségük van rá. A teknősök ezen fajtája nem képes a fejét a páncélja alá behúzni, így kénytelen elviselni a szomjas állatok társaságát. Ez egy példa az állatvilágban az együttműködés olyan módjára, mikor csak az egyik fél jár jól; a másiknak semmi haszna nem származik az „üzletből”.
Lenyűgöző videófelvétel
Nemrégiben az mother nature network portál készített a fiatalemberrel interjút.
A lepkék nehezen találnak nátriumot a környezetükben, vonzódnak-e bármihez, ami sós?
Nagyon is. Láttam már őket összeizzadt evezőlapátokon, hosszú túra után ledobott hátizsákokon, szárítókötélre kitett koszos ruhákon, sőt még a saját izzadt vállamon, nyakamon is. Tudósok körében népszerű lepke csali a – nekünk, embereknek rendkívül undorító, nekik viszont vonzó – erjesztett hal és vizelet keveréke, mely tele van aminosavakkal és sóval. Jellemzően a hím egyedek vesznek részt ebben, mivel a nátrium fontos számukra a sikeres párzás érdekében.
Hogyan jönnek rá, hol található a környezetükben só?
Látó- és szaglószerveikkel bukkannak rá a só nyomaira. Nagyon érzékeny „antennáik” vannak a lelőhelyek felkutatására, aztán egyéb érzékelőiket használva állapítják meg már ott a helyszínen, valóban olyan értékes só lelőhely-e az, mint amilyennek tűnt. Egy ilyen érzékelő van például a lábukon. Vizuális nyomok után szintén kutatnak, például ha valahol a sárban (vagy egy teknősön) egy vagy több színes pillangó van, az valószínűleg jó nátrium beszerző hely. Ezt ki is tudjuk használni, egy világos, neon színű műanyag darab a folyóparton elhelyezve egyből odavonzza a sóra ácsingózó, kíváncsi hím pillangókat.
Láttál már valaha ilyet? Nehéz volt megörökíteni?
Méheket már láttam teknősbéka könnyeket inni, valamint már pillangókat is egy pillanatra – de közel nem ennyit. A teknősök elég félénkek, eddig mindig elmenekültek közeledtünkre. Ez esetben szerencsénkre a sok lepke terelhette el a figyelmüket. Fényképeken láttam már ezt a jelenséget, napon sütkérező kajmánokat és teknősöket tucatnyi pillangóval, mindig nagy álmom volt, hogy videón is megörökíthessem. Végre épp jókor voltam a jó helyen..
Mennyire helyhez kötött ez a fura együttműködés közöttük? Máshol is van esély hasonlót látni?
Az egész Amazonas térségére jellemző ez a viselkedés, Ecuadorban inkább kajmánokat, míg Peruban teknősöket láttam képeken hasonló szituációban. A lepkék igencsak hajlamosak lecsapni a gyanútlan „napozókra”, akiknek nehezükre esik elhessegetni a betolakodókat. Bár ismert jelenségről van szó, mégis nagyon nehéz elkapni egy ilyet. Több tucatszor hajóztam már az Amazonason, több száz folyóparton heverésző teknősbékát láttam már, mégis ez volt az egyetlen alkalom, amikor sikerült teljes szépségében megfigyelnem, amint pillangók a teknőcök könnyeit isszák. Valószínűleg sok újabb hajós túrába kerül, hogy ismét tanúja legyek ennek.
Címlapfotó: Phil Torres/ youtube
