A manchineel fa veszélyeztetett faj, ugyanakkor ez a világ legveszélyesebb fája is egyben, aminek a mérgező gyümölcsét a konkvisztádorok a halál kicsi almájának (Manzanilla de la muerte) nevezték – írja a Mother Nature Network.
A gyümölcs tudományos latin neve is figyelmeztet, ne kóstoljuk meg, a “Hippomane mancinella” nagyjából annyit tesz, hogy “az alma, amitől megőrül a ló”.
A manchineel fa nedve sűrű, fehér, tejszerű folyadék, és mérgező anyagok egész koktélját tartalmazza, az összes összetevőjét a mai napig sem azonosították. A levelének vagy a kérgének már a puszta érintése is súlyos bőrirritációt okoz, ha pedig a fa megérintése után a szemünkhöz nyúlunk, könnyen meg is vakulhatunk.
A legártalmasabb mégis a fa gyümölcse, ami egyébként valóban kis méretű almára emlékeztet, és állítólag finom édes, kicsit a gyömbérhez hasonló, csípős utóízzel. Egy-két falat elég belőle a halálos adaghoz, de ha megússzuk, akkor is órákig tartó, fájdalmas görcsöket, és belső vérzést okoz.
Azért van, aki megtapasztalta már, milyen, amikor ráharap egy kellemes külleme alapján hívogató gyümölcsre.
Haraptam egyet a gyümölcsből, és kellemesen édesnek találtam
– írta Nicola Strickland radiológus egy 2000-es brit Medical Journal cikkben, amely arról a kísérletéről számolt be, amikor a manchineel-t egy barátjával együtt megkóstolták.
Pillanatokkal később furcsa érzést észleltünk a szánkban, amely fokozatosan égő, mardosó érzéssé vált, a torkunk pedig elszorult. A tünetek néhány óra alatt romlottak, míg végül már nyelni sem tudtunk az iszonyú fájdalom és a fájdalom miatt.
Sok helyen kiakasztott táblák figyelmeztetnek a fa rendkívüli veszélyességére.
A méregalma azonban csak a kezdet. A manchineel minden része mérgező, és a Floridai Élelmiszer- és Mezőgazdasági Tudományos Intézet (IFAS) szerint a fa bármely részével való érintkezés vagy annak lenyelése halálos lehet. Ez magában foglalja a kéreg, a levelek és a fa tejszerű nedvét is.
Ha meleg nyári esőben például a fa alá áll az ember, az esőcseppekben feloldódva éri őt a fa mérgező nedve, ami aztán úgy égeti a bőrét, mintha sav folyt volna rá. Párás időben elég hosszabb ideig a fa közelében álldogálni a rosszulléthez, amit a belélegzett méreganyagok okoznak. A karibi szigetek bennszülöttjei a fa nedvét nyílméregként használták, de egyes helyeken építkeztek is belőle, miután rájöttek, hogy ha a kivágása után jó sokáig hagyják a napon kiszáradni a fát, az nagyjából semlegesíti a mérget.
A fa koktélokat tartalmaz, beleértve az A és B hippomanint, valamint néhány még azonosíthatatlan anyagot. Néhány közülük rögtön hat, mások később, a növénnyel érintkezve a kiütéstől és a fejfájástól kezdve az akut dermatitiszon át súlyos légzési nehézségeket vagy átmeneti fájdalmas vakságot is okozhat
– írja David Nellis a Poisonous Plants and Animals of Florida and the Caribbean (Florida és a Karib-térség mérgező növényei és állatai) című könyvében.
A fa elégetése vagy felaprítása sem ajánlott, mivel a füstje és fűrészporja a bőrt, a szemet és a tüdőt egyaránt égeti.
A növényi toxinok általában védekezésre fejlődnek ki, de nem világos, hogy ennél a fánál miért lett ez ilyen szélsőséges. Talán a part menti élőhelye tette ezt lehetővé, mivel a magjai tengeri úton – néha a Mexikói-öbölben – terjedhetnek, nem pedig az állatok ürülékére hagyatkozva. A manchineel fa talán azért is engedheti meg magának, hogy mindene mérgező legyen, mert az élőhelyét megosztja egy gyíkfajjal, a fekete tüskésfarkú iguanával, ami immunis a fa toxinjaira. Megeszi a kis zöld gyümölcsöt, és ürülékével segít annak a szaporodásában.
Ettől függetlenül a veszélyeztetett fajok listájára került a fa, mert például Floridában óriási erőfeszítéseket tettek élőhelyeinek a felszámolására.
Kiemelt kép: Jason Hollinger/Flickr
