Richard Thompson brit tengerbiológus, régóta azon tűnődött, vajon a biológiailag lebomló bevásárlótáskák valóban lebomlanak-e. Emiatt kísérletbe vágott: 2015-ben kollégáival együtt a Plymouth Egyetem kertjében lebomló anyagból készült szatyrokat temetett el.
Három évvel később, amikor a zsákokat kiásták, azok nemcsak sértetlenek voltak, de még mindig csaknem öt kilónyi élelmiszert elbírtak.
Meglepődtem, hogy három év elteltével még mindig használhatók lettek volna bevásárlásra. Nem voltak ugyanolyan erősségűek, mint újonnan, de nagy mértékű bomlást nem tapasztaltunk
– mondta a szakértő a National Geographic megkeresésére.
A lebomló műanyagtasakok elpusztíthatatlansága csak egy, a számos eset közül.A kutatási dokumentumokban ötféle bevásárlótáska állapotváltozását dokumentálták. Ezeket vízbe merítették, talajba temették, vagy hagyták rohadni.
A tanulmány rávilágít arra, hogy a „biológiailag lebomló” kifejezés megzavarja a fogyasztókat, hisz azok azt hiszik, a táska egyszerűen majd lebomlik, így eldobhatják.
A tudósok szerint ezek a műanyagok egyébként is egy speciális anyaggal vannak kezelve, ezért a többi műanyaggal sem lehetne keverni őket, mivel újrahasznosításra sem alkalmas.
A táska gyártója nem ért egyet
A tanulmány valószínűleg újjáélesztett egy olyan vitát, amely a tavaly nyáron már kitört, amikor a BBC bejelentette, hogy az egyik lebomló műanyagból készült táska két év elteltével még mindig nem bomlott le.
A két év után sértetlen műanyag szatyrot gyártó cég bírálta a tanulmányt, és megkérdőjelezte Thompson adatainak hitelességét.
Thompson, akit Erzsébet királyné a brit birodalom rendjével tüntetett ki műanyag.hulladékokkal kapcsolatos tevékenységéért, azt állítja, egy egész csoport kutatása áll mögötte.
Teljesen biztosak vagyunk az eredményeinkben, ahogyan végig azok is voltunk.
– mondta a tudós.
Az eldobható műanyagszatyrok a világ egyik legelterjedtebb műanyagtermékei. Az Európai Unió becslései szerint évente mintegy 100 milliárd zsákot használunk, egyes EU-országokban évente az egy főre jutó felhasználás meghaladja a 450 darabot. Ezeket gyakran csak pillanatokig használjuk.
Mivel a világ folyamatosan megoldásokat keres a Földön egyre növekvő műanyaghulladék-felhalmozódásra, a lebomló termékeket egyre gyakrabban forgalmazzák, hiszen ezzel egyszerű megoldást kínálnak az egyszer használatos táskák használatára. Azonban sok esetben a lebomlás csak ígéret.
Nincs olyan mágikus, lebomló anyag, amely nagyon rövid idő alatt lebomlana minden környezetben, aminek kitesszük. Ilyen nem létezik
– mondja Ramani Narayan , a Michigan Állami Egyetem vegyészmérnöke, a lebomló műanyagok szakértője.
A kísérlet
Thompson és csapata ötféle zsákot tesztelt, köztük egy komposztálható zsákot, egy hagyományos nagy sűrűségű polietilén zsákot és háromféle lebomló műanyagzsákot.
A zsákokat három különböző helyen tették ki környezeti hatásoknak. A kísérlethez a zsákok egy részét csíkokra vágták, a többit érintetlenül használták fel.
Az egyetemi kertben végzett talajvizsgálatnál a mintákat majdnem tíz centiméter mélyre temették. A légköri vizsgálathoz a műanyag darabokat déli fekvésű falra helyezték a kertben, a tengeri vizsgálatnál pedig a mintákat több mint 1 méter mélyre merítették a Plymouth-kikötőben. Kontrollként egy negyedik, laboratóriumi vizsgálati helyet is felállítottak.
A kikötőben a legtöbb mintazsákon és a tesztcsíkokon egy hónap után mikrobiális biofilm réteg keletkezett. A komposztálható zsák három hónap elteltével eltűnt.
A kertben a levegő hatásainak kitett táskák és a tesztcsíkok túlságosan törékenyek voltak, hogy további vizsgálatokat végezzenek rajtuk, vagy kilenc hónap elteltével mikroműanyaggá bomlottak. Nem lehetett tovább tesztelni.
A talajba eltemetett zsákok érintetlenek maradtak. Bár a komposztálható zsák 27 hónapig fennmaradt eredeti alakjában, nem tudott semmilyen súlyt sem megtartani.
Narayan, a vegyész azt mondja, hogy a tanulmány valós adatokat szolgáltat a biológiailag lebomló anyagok korlátairól, de megkérdőjelezte a komposztálható zsákok vizsgálati eredményeit.
Szerinte a komposztálható zsákokat új használati utasításokkal kéne ellátni, minden nemzetnek a sajátjával, ami világosan leírná mit bír a táska és hogyan bomlik le.
Ez az, ahol a zavar van. A komposztálható táska csak az ipari komposztáló környezetben bomlik le
– mondta el Narayan.
A lebomló műanyag szatyrok gyártói azt mondják, a szatyrok stabilizátorokat tartalmaznak, hogy hasznos élettartamot kapjanak, és ne szakadjanak szét miközben a vásárlók használják őket. Azt szeretnék elérni, hogy ezek a stabilizátorok 18 hónapig tartsák épen a szatyrokat, aztán elindulhatna a lebomlás.
Meleg környezetben egy éven belül lebomlanak. Nedves, hideg környezetben, talán két-három év, de ez is sokkal gyorsabb lesz, mint a hagyományos műanyag. Két évet vagy száz évet akarunk?
– kérdezi Michael Stephen, a Symphony vállalat elnökhelyettese.
Thompson szerint a tanulmány nem tekinthető érvként a biológiailag lebomló vagy komposztálható műanyagok fejlesztése ellen. Ehelyett azt állítja, a tanulmány arra világított rá, hogy a lebomló termékek közül melyik és hol működik a legjobban.
Ezeket a termékeket a megfelelő felhasználásokhoz kell kapcsolnunk
– mondta, és hozzátette: talán érdemesebb lenne a lebonthatóság helyett a műanyagokat az eredeti terv szerint egyes helyeken sokáig használni, ahelyett, hogy újabb és újabb dolgokat állítunk elő, amik aztán beborítanak mindent.
