A szászok a XII. században érkeztek először Erdélybe főként a mai Németország, Franciaország, Belgium és Luxemburg területéről. II. Géza magyar király hívta őket azzal a céllal, hogy fellendítsék a gazdaságot és közben megvédjék az ország keleti határait a betolakodóktól.
A szászokat szorgalmas, képzett kézművesként és kistermelőként ismerte meg a világ, saját nyelvükkel és kultúrájukkal évszázadokig éltek boldogan a régióban. Csakhogy az utóbbi évtizedben szinte teljesen eltűntek Erdélyből, írja riportjában a BBC.
1978 és 1989 között a Ceausescu-diktatúra idején rengeteg szász nemzetiségű állampolgárt eladott a kormány Nyugat-Németországnak pénzért cserébe. Sokan úgy érezték, kiszabadították őket a kommunista Romániából. Később, amikor a kommunizmusnak vége lett, kevés lehetőségük maradt az országban, ezért 1989 decembere és 1990 tavasza között több mint félmillióan kezdtek új életet Németországban.
A falu felé vezető kanyargós út mellett vadvirágos rétek terülnek el, ahol pásztorok legeltetik nyájaikat. A tájat szénakazlak teszik még csodásabbá, mintha csak a Grimm-testvérek mesekönyvéből szakították volna ki azt. Ez az a hely, ahol bárki betekintést nyerhet az ősi vidéki Európába. A településen ívelt kapukkal ellátott parasztházak mesélnek az elfeledett emberek történetéről.
Erdélyben körülbelül 300 szász templom működött a középkorban, ma már csak a fele áll fenn. Mindet magas pontra, dombokra építették, és kőfalakkal vették körül. A szászok jámbor emberek voltak, az ostromok alatt biztonságot adó templomok pedig a közösség központjainak számítottak.
Hildegard Linzing a faluban született és a kislányával érkezett az istentiszteletre tradicionális ruhaviseletben.
Sok minden megváltozott a közösségünkben. Nagyon nehéz volt, amikor előbb a szomszédaink, aztán a legjobb barátaink elköltöztek
– emlékezett vissza a BBC riporterének.
A nő a férjével és két gyermekével él a faluban, mindnyájan a szász dialektust beszélik, ami nagyon hasonló a luxemburgihoz.
Bár rengeteg barát és családtag Németországba és Ausztriába költözött az évek során, Linzing a család idősebb tagjaival Almakeréken maradt, mert ragaszkodtak a gyökereikhez.
Át akarjuk adni a tradíciókat a gyermekeinknek, mert csodálatosak. Ezeket mind a szüleinktől és a nagyszüleinktől kaptuk
– magyarázta.
Ma Romániában körülbelül 12 ezer szász él, legtöbben közülük idősek. Ezzel együtt néhány fiatalabb szász büszkén tér vissza ezekhez a közösségekhez, hogy továbbadják, amiket az őseik rájuk hagytak.
Carmen Schuster 1984-ben emigrált Nyugat-Németországba, amikor eladta őt a román állam. Ekkoriban ez azt jelentette számára, hogy kiszabadult a kommunizmus elnyomása alól és végre új életet kezdhet egy gazdagabb országban.
De ahogy az évek teltek, Schuster visszatért Kissinkre, ahol az eltelt évtizedek során minden megváltozott.
Mindenki elköltözött, csak néhány idős ember maradt itt, ez elidősödő lakosság a romokban heverő épületekkel pedig egy elveszett település képét mutatta
– magyarázta.
Schuster és a férje számos épületet felújított már az elmúlt években, ezek közül sok vendégházként üzemel.
Valamit tennünk kellett az örökségünkkel, megőrizni azt úgy, hogy érdeklődjenek iránta a turisták is. 10-20 éven belül ez egy fenntartható modellé válhat. Küldetésünk van itt, mert másként minden elveszne
– tette hozzá.
Kiemelt kép: iStock
