Egy most záruló projekt során olyan mintavételi módszert fejlesztett ki egy független laboratórium, amellyel sokkal pontosabb és megbízhatóbb eredményeket kaphatunk a mikroműanyagok kutatása során. Az eredmény nem megnyugtató, ugyanis az eddig mért adatoknál akár ötször is nagyobb lehet a vizekben jelen lévő tényleges mikroműanyag-koncentráció.
A kutatást vezető WESSLING Hungary Kft. szakemberei a Tisza és a Duna után a Balatonban és a Zalában is kimutattak mikroműanyagokat.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="961" width="957" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Napjainkra már megkérdőjelezhetetlen, hogy a műanyag hulladékok jelentős része bekerül a természetes ökoszisztémákba, vizekbe, ahol azonban biológiai lebomlásuk nem történik meg. Ezzel szemben fizikai-kémiai hatásokra, mint az UV-sugárzás, 5 mm-nél kisebb, úgynevezett mikroműanyagokká alakulnak.
Az eredmények azt mutatják, hogy a Balatonban és folyóinkban jellemzően 5-10 mikroműanyag részecske található egy köbméter vízben. Legtöbbjük polietilén anyagú, de emellett polipropilén, polisztirol, vagyis PVC is kimutatható.
A tényleges környezeti körülmények között uralkodó mikroműanyag-terhelés nagyságáról történt mérések egyelőre mind a Balatonban, mind a folyóinkban az eddig mért adatoknál jóval nagyobb, három-ötszörös mikroműanyag-koncentrációt mutattak ki. Még nincs elháríthatatlan veszély, de fokozottan oda kell figyelni a problémára.
Kiemelt képünk illusztráció – Fotó: Pixabay
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
