Bende István Dörgicsén él a családjával ötödik generációs juhászként, hiszen már az ükapja is birkapásztorként élt. Az állattenyésztés az élete, amire már gyerekkorától lelkesen készült, édesapja mellett tanulta ki a szakma minden csínját-bínját. Immár 30 éve űzi a birkapásztor mesterséget, mégpedig juhászgazdaként.
Ez a mesterség apáról fiúra száll, már ötödik generáció óta foglalkozik birkákkal a család. A nagyapját is csak fényképről ismeri, hisz kicsi volt még, amikor a nagypapa meghalt, de a juhász vér nem vált vízzé, István büszkén vitte tovább a hagyományt.
Mióta az eszemet tudom, vonzódom a birkatartáshoz. Apám a hatvanas években volt vándorjuhász, 18 évesen kezdte a szakmát. Egész Fehér megyét bejárta a juhaival, felment egészen Baracskáig. A kukoricaföldeken kiteleltek, apám is a szabad ég alatt aludt a birkákkal együtt, a vastag gyapjú subát magára terítette a hideg ellen. Egész évben kint volt a jószágokkal keresztapámmal, aki szintén juhász volt. Nomád körülmények között éltek, szabadon
– kezdi a történetét István.
Manapság nem ez a szakma az, amire egy fiatal vágyik, hisz munka van vele bőven a nap 24 órájában, nincs ünnepnap a jószág mellett, és meggazdagodni sem lehet belőle, de biztosítja a tisztességes megélhetést.
István 350 hektáros juhtelepén 1200 birka él, akiket nem egyedül lát el, de a vállalkozás így is egész napos feladatot ad neki.
Minden nap korán kelek, kinézek a telepre, hogy kell-e venni valamit. Aztán hatkor bevásárolok a családnak is. Este hétig télen is kint vagyok, nyáron még tovább. Két alkalmazottam lakókocsizik a birkákkal, vagyis kimegy velük legelőre, egyikről vonulnak a másikra. Ők ma már a lakókocsiban laknak, a birkák a szabad ég alatt, mint régen. A telepen csak azok a juhok vannak bent, amelyek elleni készülnek vagy már túl vannak rajta. Itt 6-12 aranykoronásak a földek, ezért kell kimenni a jószágokkal, és vándorolni. Tévhit,hogy a juhász csak elfekszik naphosszat az árnyékban, míg a birkák legelnek. Kemény munka ez, érteni kell a birkák nyelvét, legeltetni is tudni kell, korán kihajtani, késő estig kint maradni velük
– fejti ki István, aki hivatalosan állattenyésztő és növénytermesztő gépésztechnikus.
Mit jelent az aranykoronás föld kifejezés?
Ebben számítják a földek minőségét. Itt nincsenek jó területek, a 6-12 aranykoronás föld csak legeltetésre jó, de annak is elég gyenge, ezért kell vándoroltatni a birkákat. Ha nyáron például szárazság van, kisül minden. Balatonhenyén van a másik bérelt telepem, oda is kijárok. Nagyon szép hely, apámnak ott volt birtoka, Kapolcs és Henye között.
Hogyan viszonyul a család, a felesége és a gyerekei a juhtenyésztéshez?
Muszáj volt elfogadniuk. Nekem ez az életem, ezt hobbiként nem lehet űzni, ez egyfajta szenvedély, elhivatottság kell hozzá. A gyerekek gyakran kijönnek, segítenek a birkák körül, szeretik a földet, az állatokat. Egy murvás úton átsétálnak a háztól, itt van mellette a telep, amikor nincs tanulnivaló, itt tevékenykednek, segítenek nekem. A nagyobbikat a gépek érdeklik nagyon.
Továbbviszik majd a családi hagyományt, a gazdaságot?
Szeretném is meg nem is, hogy idővel majd átvegyék tőlem. Ez teljes életet, egész embert kíván. Én is apámtól örököltem a mesterséget és a birtokot, és a gyerekeknek akarom továbbadni. Meglátjuk, hogy lesz, de ha valamelyikük juhokkal való foglalkozásra adja a fejét, segíteni fogom, amíg képes leszek rá. Kihalófélben van a juhász mesterség, de azért még van 10-15 juhász errefelé, akik pár száz birkát terelnek.
Kutyái is vannak, mint az a juhászoknál szokás?
Hogyne, van egy mudim, jobb munkatársam, mint az ember. Elég füttyentenem neki, rögtön tudja, mit akarok. Manapság is a juhász jó társa a terelőkutya, de persze ehhez napi használatban kell lennie, különben kijön a gyakorlatból ő is, akárcsak az ember.
Az 1200 birka állandó lakója a telepnek?
Igen, mert a fő bevételi forrást a bárányaink jelentik. A juhokat nyírjuk, a gyapjút értékesítjük, egy birkán három, három és fél kiló gyapjú nő. A bárányok karácsonykor viszont nagyon kelendőek voltak, Olaszországba exportáltuk. Az olaszok azt mondják, a magyar báránynak nincs párja, így ők jelentik nekünk a fő megélhetést.
Kiemelt kép: Czaun Szimonetta
