Miután számos olasz kisváros egy euróért kezdte el árulni a területén lévő házakat, sok álmodozó vette a bátorságot, hogy új életet kezdjen. Bár szinte minden esetben az a költözés feltétele, hogy pár ezer eurót rá kell szánni az ingatlan felújítására, rengeteg embert ez sem gátolta meg abban, hogy belevágjon a kalandba.
Csakhogy kitört a koronavírus-járvány, Olaszország pedig az egyik legsúlyosabban érintett állam lett az egész világon.
A CNN két olyan emberrel is beszélni tudott, akik a krízis alatt az egy euróért vásárolt új otthonukban húzták meg magukat. És bár a szokatlan események őket is megviselték, még nagyobbra értékelik a vidék szépségeit. Olyannyira, hogy valaki újabb ingatlanokba szeretne beruházni.
Más világ
Alvaro Solorzano amerikai művész az idilli környezetben fekvő Mussomeli városában töltötte a karantént Szicília déli részén, ahol tavaly vásároltak két házat is, az egyiket mindössze egy euróért.
Márciusban a feleségével, fiával és fia barátnőjével érkezett a helyszínre, hogy elkezdjék a felújítást. Családtagjai hamar visszarepültek Miamiba, ő hetekkel később követte volna őket, de a járatát törölték.
Elvesztettem az időérzékemet. Együtt jöttünk ide, végül egyedül maradtam a karanténban bútorok nélkül, egy ággyal és egy tévével a lakásban úgy, hogy közben senkivel nem tudtam kommunikálni. Ez volt a legnehezebb. Ha a feleségem vagy a fiam velem lett volna, akkor másként éltem volna meg
– mesélte a CNN-nek.
Solorzano egy darabig vendégházakban húzta meg magát, de miután azok a bevezetett korlátozások miatt bezártak, be kellett költöznie abba az ingatlanba, amit szinte lakhatatlanul vásárolt meg.
Azóta a napjai tévénézéssel, nyelvtanulással, telefonálással és vásárlással teltek. Kihasználva a helyzetet elkezdte egymaga a renoválást és a falak kifestését is.
Apróságokat csináltam, de kihasználtam az időt, így amikor a fiam és a barátnője visszajönnek, a ház már készen lesz. Szerencsére a barkácsbolt mindvégig nyitva volt a városban, annak pedig külön örülök, hogy két házat is vásároltunk, mert az egy euróért vett ingatlanban víz és áram sincsen
– magyarázta.
Mussomeli környékén tényleg leírhatatlan szépségű a táj, Solorzano mégis azt szereti a legjobban a városban, hogy milyen vendégszeretőek az emberek.
Csodálatosak, mindenkit név szerint ismerek. Ott van például Mario, aki a kenyeret szállítja. Elmondhatatlanul hálás vagyok, amiért itt vannak nekem, és sohasem tudom majd viszonozni azt, amit tettek értem
– tette hozzá.
A korlátozások feloldásával most már szabadabban mozoghat, többet tud találkozni a helyiekkel is. A művész szeretett volna a karantén ideje alatt is festeni, de ehhez nem tudta beszerezni a megfelelő eszközöket.
Próbálok hazajutni, de azt a járatot is törölték, amire legutóbb helyet foglaltam, tehát egyelőre fogalmam nincs, mikor térhetek vissza az Egyesült Államokba. A júniusi apák napját már otthon szeretném ünnepelni a családommal
– mondta.
Solorzano ezzel együtt a karanténban szerelembe esett az olasz kisvárossal. Most már azt tervezi, hogy egy harmadik ingatlant is vásárol majd.
Imádom ezt a helyet és az embereket. Akkor is segítenek, ha nem is ismernek. Olyan, mint egy másik világ. Amerikában ilyen nem létezik
– jelentette ki.
A család érte aggódott, ő a családért
Douglas Roque brazil üzletember is hasonlóan járt, mint Solorzano. A férfi a toszkánai Fabbriche di Vergemoliban kezdett bele az egy euróért vett házának felújításába, amikor a járvány robbanásszerűen terjedni kezdett, és már nem tudott visszarepülni Dél-Amerikába.
Roque másrészt azért érkezett a faluba a barátjával, hogy megvásárolja annak egy elnéptelenedett negyedét, így lehetőséget biztosítva más braziloknak is a vásárlásra. Aztán ott rekedtek.
Fabbriche di Vergemoli az UNESCO által védettnek nyilvánított erdős területen elfekvő falvak csoportja. Itt számos elhagyatott bányászlakás található, sok közülük csak és kizárólag gyalog elérhető.
Roque ingatlanja Dogana szomszédságában található, ahol egy kristálytiszta vizű patakon ível át egy szemet gyönyörködtető, évszázadokkal ezelőtt épített híd.
A renoválását terveztem, amikor hirtelen mindent lezártak. Szörnyű volt, a járatunkat törölték és a brazil konzulátustól sem kaptunk segítséget. Februárban érkeztem, a felújításhoz szükséges papírmunkát el is végeztük. A családom Brazíliában rekedt, ahol kirobbant a járvány, így ők értem aggódtak, én pedig értük
– mesélte.
A két barátnak több problémával is meg kellett küzdeni az elmúlt hónapokban. Az egyik legkellemetlenebb az volt, hogy télen érkeztek, így tavaszi, lenge ruhák nem voltak náluk.
A karantén idején online dolgoztam a projektemen. Felvettem a kapcsolatot építkezési vállalatokkal, potenciális brazil ingatlanvásárlókkal, barátokkal és ismerősökkel, akiket érdekelne az itteni élet, de most nem utazhatnak. Remélhetőleg hamarosan véglegesíteni tudunk mindent
– fogalmazott.
Roque zárszóként megjegyezte, azért Vergemoliban vásárolt házat egy euróért, mert a történtek ellenére ez a hely még mindig egy álom a számára.
Kiemelt kép: Mussomeli városa
