Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hétfőn publikált jelentése szerint vitathatatlan, hogy a jelenleg zajló gyors ütemű éghajlatváltozás okozója az ember.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A jelentés több lehetséges forgatókönyvet megvizsgálva arra jutott, hogy a Párizsi Klímaegyezményben rögzített, még biztonságosnak tekintett 1,5°C-os melegedést mindenképpen elérjük. Erre pedig akár már 2030 előtt, de legkésőbb a 2030-as évek közepén sor kerül. Még abban az esetben sem kerülhetjük ezt el, ha sikerül 2050-ra elérni a karbonsemlegességet, azaz, hogy a kibocsátott és az elnyelt szén-dioxid mennyisége azonos lesz.
A jelenlegi emberi civilizációt már jelentősen terhelő és összeomlással fenyegető 2°C küszöbértéket az IPCC által vizsgált öt forgatókönyv közül kettő szerint sikerülhet elkerülni, de csakis abban az esetben, ha azonnal és drasztikusan csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását
– áll a közleményben.
Minden eddiginél biztosabb az összefüggés az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási események között, amelyek egyes régiókban már most katasztrofálisak. A korábban 10 évente egyszer megjelenő heves esőzések ma 30 százalékkal gyakrabban, azaz 3-4 évente fordulnak elő. Az aszályok szempontjából is drasztikus a változás: 70 százalékkal gyakrabban fordulnak elő a korábban tízévente súlytó száraz periódusok.
Újra kell gondolni a tervezési és kivitelezési gyakorlatot e tekintetben. A 40-50 éves szabványok szerinti vízelvezető-rendszerek erre az új helyzetre nem adnak megfelelő műszaki választ. A vízelvezetés helyett vízvisszatartásra kell helyezni a fókuszt minden területen, így egyéni szinten is
– mondja Pej Zsófia, az Energiaklub klíma programvezetője.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1280" width="1920" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A nagyjából 3500 oldalas jelentés a csúcspontja a világ tudósai által végzett közel egy évtizedes éghajlatkutatásnak. A publikált anyag az eddigi legerősebb megfogalmazást használja az éghajlati válság leírására.
Mindeközben a Nemzetközi Energiaügynökség szerint az emberi szén-dioxid-kibocsátás „2021-ben 1,5 milliárd tonnával ugrik meg – ez a második legnagyobb növekedés a történelemben, ami a Covid-19 világjárvány okozta tavalyi csökkenés nagy részét visszafordítja.”
Az IPCC jelentése egyértelműen kijelenti, hogy a globális vezetőknek most kell csökkenteniük az üvegházhatású gázok kibocsátását, mielőtt a halálos és költséges időjárási szélsőségek még súlyosabbá válnak.
Az Energiaklub a lassan őrlő globális malmok mellett a lakosság energiatudatosságában, illetve a vállalatok és az ipar cselekvőképességében látja a megoldás kulcsát: ahogy a fogyasztási és termelési, valamint közlekedési szokásainkkal előidéztük ezt az állapotot, úgy képesek vagyunk kedvező irányba fordítani a változást.
A kormányzati és az egyéni cselekvések létfontosságúak az éghajlatváltozás kezelésében, de a vállalatoknak és azok vezetőinek a mai világban kifejtett befolyással és hatalommal még nagyobb szerepük van. Képesek arra, hogy ösztönözzék a politikai változásokat, alakítsák a fogyasztói preferenciákat, és gyorsan reagáljanak az éghajlatváltozás szükségleteire
– mondja Méhes Martina az Energiaklub ügyvezető és szakmai igazgatója, hozzátéve, hogy az éghajlatváltozás elleni hatékony fellépéshez elengedhetetlen, hogy a nagyszabású megoldások megszervezésére legyen összpontosítva – egyéni, közösségi, nemzeti és globális szinten egyszerre kell tudatosan cselekedni és felelősséget vállalni.
