Az 1900-as évek legelején kezdte meg működését Egercsehiben Heves megye egyetlen mélyművelésű és egyben legnagyobb szénbányája, amely Észak-Magyarország egyik legjobb minőségű szenét adta, s amely 1990-ben végleg bezárt.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Egercsehiben minden a szénbányászathoz kötődött: ez biztosította a legfőbb megélhetési forrást, közösséget formált, bezárásával mintegy hatszáz ember veszítette el a munkáját.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="562" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az egykori bánya szénrakodója a Bükk délnyugati oldalán, a mónosbéli vasútállomással szemben található. A közeli Egercsehiből drótkötélpályán érkezett idáig a kitermelt anyag, amit a szintén itt működő szénosztályozóban válogattak ki, majd tehervagonokba rakták, és szállították tovább.
Horváth Zsolt fotós országjárása során már többször mutatott érdekességeket a tájról, a természetről. Ezúttal Mónosbélen járt, és testközelből vette szemügyre a magányosan árválkodó szénrakodót.
A vasútállomás melletti nagyon látványos, sőt akár szépnek is mondható épület állaga romlik, pedig szerintem nagy fantázia lenne a felújításában és más célra való hasznosításában. Az ország tele van ezekkel a magukra hagyott, szebb időket látott ipari emlékekkel, melyeket se fenntartani, se lebontani nincs energia. Én azt mondom nem is szabadna lebontani és bűn így romlani hagyni
– írta a felvételeihez fűzött megjegyzésében.
Gondolataihoz csatlakozva annyit tennénk hozzá, hogy így múlik el egy szakma, a múlt – s ahogy gyakran fogalmazunk -, a világ dicsősége.
