A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén egyre gyakrabban bukkan fel az eddig ritka vendégnek számító uhu. A legnagyobb méretű hazai bagolyfaj jellegzetes narancssárga szemeiről, tollfüleiről és tollas lábairól ismerhető fel. Magyarországon állománya az utóbbi évtizedben erősödést mutat, de jellemzően a középhegységek kőbányáiban, sziklafalain költ, esetleg elhagyott gólyafészekben, vagy leszakadt fák törzsében, írta meg weboldalán a Körös-Maros Nemzeti Park.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban tűnnek fel az alföldi tájakon, sőt a Jászságban már költöttek is.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén költést ugyan még nem regisztráltak, de már itt is egyre több példányt látni.
Dévaványa északi határrészén tavaly szeptemberben egy sérült uhut találtunk, amelyet később, a gyógyulás után szabadon engedtünk. Néhány nappal ezután, szintén Dévaványa hátárában két felnőtt példányt láttunk éjszakázni egy fasoron. Többször érkezett jelzés arról is, hogy a Hármas-Körös gyomaendrődi árterében bukkant fel egy-egy nagytestű bagoly
– olvasható a Nemzeti Park közleményében.
Legutóbb márciusban, hivatásos vadászok találtak rá egy élvefogó, „köbös” csapdába esett uhura. Minden bizonnyal ráment a csalira és a ketrecszerű csapda megfogta.
Szerencsére az idős, szépen fejlett, jól táplált, egészséges madár sértetlen maradt, így a nemzeti park igazgatóságának munkatársai a szemrevételezést követően, a helyszínen szabadon engedték.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1200" width="900" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az uhuk sűrűsödő felbukkanása reményt ad arra, hogy hamarosan költőfajként is megjelennek a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Erre utal az is, hogy az utóbbi években párzásra hívó hangjukat is hallani lehetett már.
