A nagy forgalmú füredi kifolyókhoz érkező helyieket és turistákat erre most már táblák is figyelmeztetik – írta cikkében a Veol.
A Berzsenyi-savanyúvízkút vízhozamának jelentős csökkenése miatt a kút vizének beltartalmában a korábbi évekhez képest kedvezőtlen változást tapasztaltunk… A vízből napi egy liternél több fogyasztásra közegészségügyi szempontból nem javasolt…
– olvasható Balatonfüred egyik leglátogatottabb savanyúvíz-kifolyója fölött.
A 2021. november 30-án vett vízminták kiértékeléséből a Nemzeti Népegészségügyi Központ Közegészségügyi Laboratóriumi Főosztálya készített szakvéleményt. Az elvégzett vizsgálatok alapján a szakhatóság a víz fogyasztását korlátozottan, a helyszínen kitáblázottak szerint ajánlja.
A négy füredi savanyúvízvételi hely – a Berzsenyi-, a Polányi-kút–Szekér Ernő-forrás, valamint a Kossuth-forrás és az abból a Tagore sétányra kivezetett Schneider Ferenc-kifolyó – külön-külön vízbázisból ered, így beltartalmuk is némileg különböző
– magyarázta el a Veolnak Diósdi Péter, Balatonfüred városüzemeltetési referense. Savanyúvíznek a szén-dioxid-tartalma miatt nevezik. A 2004. évi uniós csatlakozás után az új egészségügyi szabványok átvétele miatt néhány paraméter fogyaszthatósági határértéke alacsonyabbra került, vagyis nem felelt meg az európai szabványnak.
A balatonfüredi savanyúvízre évszázadokig valóban gyógyvízként tekintettek. A vizet a 19. században, illetve a 20. század első felében az Osztrák–Magyar Monarchián kívül is forgalmazták.
Az utóbbi időben a vízhozam a csapadéktól függ, előfordulnak időszakos apadások, ezért nem egyenletes a víz minősége sem
– magyarázza Diósi Péter.
A kórház előtt található Kossuth-forrás vizében előfordult már kólibaktérium is, amely a felszíni csapadékkal mosódott be a kútba. Le kellett zárni és fertőtleníteni. Évente kétszer, a turistaszezon elején és végén, illetve természeti csapások, felhőszakadások után ezért a város ellenőrizteti a víz minőségét.
Balatonfüredre már több mint háromszáz éve járnak gyógyulást keresni a beteg és lábadozó emberek. 1702-ben Flaskár András soproni születésű fürdős és seborvos az arácsi határban 1,5 hold földet vásárolt, melyet délről a Balaton, nyugatról a savanyúvízforrás határolt. Flaskár kutat ásatott és „förösztés” céljára épületet emeltetett. Ez volt a füredi savanyúvíz első kifejezetten gyógyászati célú felhasználása.
Bár Balatonfüred savanyúvizét az uniós csatlakozás megfosztotta a gyógyvíz minősítéstől, a város továbbra is jogosult a gyógyfürdő és gyógyhely besorolásra. A kifolyókból pedig tovább folyik a messze földön híres füredi savanyúvíz.
