A minapi Kevi Juhászfesztiválon debütált új kecskefogatával a kenderesi Tóth Edina. Az első, huszonkilenc évvel ezelőtti kosfogat édesapja, Tóth Gábor nevéhez köthető, később váltottak szánentáli kecskékre – írta meg a Szoljon.
Édesapám juhásznak tanult, legutóbb a kutatóintézet juhászatában dolgozott. Gyerekkoromtól kezdve én is ebbe nőttem bele, így ’96-tól 2011-ig, amíg nem vitték el a magyar merinó törzstenyészetet, én is juhászként dolgoztam
– mesélte a lapnak Edina, aki nőiruha-készítő szakmáját cserélte le a juhászatra.
A Juhtenyésztő Szövetség révén Bokorra ment telepvezetőnek, de egy év után hazatért, mert hiányzott neki Kenderes. Postásként és telepvezetőként is dolgozott, most pedig csak a kecskéivel foglalkozik.
Ez a harmadik fogatom, Bíbor és Bársony – nevüket édesanyámtól kapták – egy éve vannak nálam. Amikor két hónaposan elhoztam őket Monorról, máris foglalkoztam velük. Nem volt könnyű feladat, hiszen eleinte, amikor a kötőféket rájuk tettem, ők nekifeküdtek, de hál’ istennek, már engedelmeskednek.
A kos és kecskefogat története az ’50-es évekig nyúlik vissza, amikor a nagyapa, Tóth Mihály ott volt az OMÉK-on, mint magyar merinó törzstenyésztő, és elvitte fiát is, aki gyerekként ott látott egy kosfogatot.
Azt mondta, ezt szeretné egyszer ő is megcsinálni. Évtizedekkel később a kutatóintézetben kapott erre lehetőséget. Miközben ő a kosfogatot szoktatta össze, keresztfia, Túri Ferenc édesapám szanentáli kecskéit fogta fogatba. Így jött létre az első kecskefogat, aztán csináltattunk nekik kocsit, és apa arra kérte Ferencet, próbálja őket hajtani, míg ő a kosfogattal jár.
– mondta Edina, akinek tudomása szerint Magyarországon nincs másik kecskefogat. Ezt kihasználva pedig nagy tervei is vannak Bíborral és Bársonnyal: kiállításokra, iskolákba, óvodákba szeretne velük eljutni.
