A tassi házaspár házuk szuterénjében kialakított „minimúzeumukban” őrzi a hagyatékot – írta meg a Baon.
Sándor és Erzsébet mindketten tősgyökeres patajiak, de munkájuk révén Tasson telepedtek le, a helyi általános iskolában tanítottak nyugdíjazásukig. Gyakran látogattak vissza szülőfalujukba, ahonnan soha sem tértek haza üres kézzel.
Amikor hazamentünk Dunapatajra, édesapám mindig megkérdezte tőlem, hogy viszünk-e régiséget. Soha nem utasítottuk vissza, így a tárgyak száma egyre gyarapodott. Negyven esztendő alatt közel kétezer darab írásos és tárgyi emlék gyűlt össze a házunkban. A rendszerezést nyugdíjba vonulásunk után kezdtük el, majd kialakítottuk „minimúzeumunkat”
– emlékezett vissza Bálint Sándor.
A házaspár elsődleges célja az volt, hogy a családi hagyaték ne kallódjon el, illetve közkinccsé tegyék a múlt örökségeit.
A gyűjtemény anyaga javarészt a paraszti élethez kapcsolódó használati eszközökből áll. Megtalálható itt a gerebentől a rokkán át a viseletekig, a szőttesen át az aprólékosan hímzett ágyneműig, a kukoricamorzsolóig szinte minden.
A nagyszülők fotói, házasságlevelei, katonai kitüntetései, a nagypapa bőgatyája, lakodalmas köténye, édesapánk, nagyapánk egykori játékai, a dunapatajiak életét bemutató kordokumentumok. Nem maradtak ki a sorból a helyi iskolához köthető relikviák sem
– sorolta Bálint Sándor.
A házigazdának szinte valamennyi tárgyhoz van egy története. A nagyszülők után fennmaradt, az 1900-as évek elejéből származó gombos harmonika, a frontról küldött levelek, a nagy családi biblia, őseik életének egy-egy részlete.
Anyai nagyapám harcolt az első világháborúban, az olasz fronton írt verseiből, leveleiből a haza- és a magyar nyelv szeretete, valamint a háború elutasítása tükröződik vissza. Apai nagyapám testvérbátyja, Bálint Sándor az orosz fronton esett el. A szívét ért halálos lövést a bal zubbonyzsebében lévő Újtestamentumon keresztül kapta. Számomra felbecsülhetetlen értékkel bír nagyapám 1900-ban vásárolt gombos harmonikája, amivel megjárta a frontot
– részletezte Bálint Sándor.
A gyűjteményben számtalan kuriózum is megtalálható, ilyen a nagyszülők házasságkötési emléklapja, amiből vélhetően nincs több a környéken. A díszes pataji főkötő, amiről csak egy halovány fénykép maradt fenn az utókor számára.
A családi hagyatékból, az iskolai dokumentumokból három könyv született a Bálint-házaspár tollából.
Gyermekkorom emlékei, a Nagyapáink a világháborúban és a Tablók könyve című kiadványok a Tassi Helytörténeti Egyesület támogatásával készültek el. Tervben van a negyedik kiadvány is, melyben a tassi diákok nyári táborozásainak emlékei, fényképei kapnának helyet
– tette hozzá Bálint Sándor.
