A gyerekek nevelése nem egyszerű, de környezetvédelemre, tudatos életmódra okítani őket talán még nehezebb. Különösen a mai fogyasztásorientált társadalomban. Ha viszont odafigyelünk és idejében megtanítjuk őket a felelős gondolkodásra és cselekvésre, akkor máris sokat tettünk a jövőjükért.
A gyerekek sokasága a szupermarketekben, jó esetben a helyi piacokon találkozik először a zöldségekkel, gyümölcsökkel, egyéb élelmiszerekkel. Ha tehetjük, mielőbb mutassuk meg nekik, hogy honnan származnak az ételek, amiket az asztalra teszünk. Hol termelik és hogyan? Ha kertünk van, akkor ott, ha csak erkélyünk, akkor ott neveljünk velük 1-2 haszonnövényt, legyen az szamóca, paradicsom vagy paprika.
Mutassuk meg, hogyan zajlik egy-egy szüret, minta hogyan azt is, hogy hogyan készül a lekvár, a savanyúság és hogyan tudjuk télire elmenteni, tartósítani a megtermelt javainkat. Olyan gazdáktól vásároljunk húst, akiket személyesen ismerünk, akiknek telephelyeit és állatait meglátogattuk.
Többünknél lehet kérdés az is, hogy mikortól vonjuk be csemetéinket a főzésbe? A válasz tömören: minél előbb. Kulimászolja a tésztát, mossa meg a zöldségeket, rizst vagy a krumplit, és nyugodtan öblítse el a műanyag főzőeszközöket.
Ha ezt idejében látja, és részt vesz benne, akkor nem csak hasznos időt töltöttünk együtt, hanem gyermekünk megtanulja hogyan kell használni az összetevőket, és megszabadítjuk őket egy olyan jövőtől, amelyet az előre csomagolt egészségtelen ételek uralnak.
Opció lehet, hogy a gyerekek vigyék ki a konyhai újrahasznosító- és komposztládákat, ha azok megteltek. Az ezekben lévő hulladékot együtt válogassuk szét, megtanítva őket a “szemét” minimalizálásának fontosságáról és arról, hogy a komposztálás milyen hasznos és jó módszer a biológiailag lebomló hulladékok kezelésére, anélkül, hogy hulladéklerakóba kerülne.
Amikor csemeténknek minden ruhadarabot ki kell akasztania, hogy megszáradjon, majd összehajtania és a szekrényébe tenni, akkor hamarabb rájöhet, hogy bizonyos ruhadarabokat még néhányszor viselhet mosás előtt. Beszélgessünk velük, hogy mennyire fontos átnézni a ruháinkat a nap végén, és felmérni, hogy valóban szükséges-e mosni azt.
Tényleg mindig muszáj újat vásárolni? Valljuk meg, hogy nem. Nézzünk szét az ismerősök és barátok között, hogy van-e hasonló korú gyermekük és kérjük el, vásároljuk meg, ha már ők nem hordják. Számos használt ruhaüzletben is szétnézhetünk, hiszen jó minőségű darabokhoz juthatunk igen méltányos áron. Amikor pedig panaszkodnak rá (ami ritka), magyarázzuk el, hogy gyorsan nőnek, és hogy a pénzünket érdemesebb utazásra és egyéb szórakoztató élményekre költeni, mint divatra.
Arra is hívjuk fel a figyelmüket, hogy ez a vásárlási móddal nem csak pénzt takarítunk meg, hanem hozzájárulunk a bolygó védelméhez is.
Ha már nem férünk el a játékoktól, miért veszünk újat? Érdemes lenne a tárgyi ajándékokat élményekre cserélni. Ötleteljünk, majd beszéljük meg a gyerekekkel, hogy melyik programra, eseményre menne el szívesen?
Jó választás esetén ezen emlékek biztos, hogy nem merülnek feledésbe, grátiszként csökkenti az otthoni rendetlenséget is.
A műanyagok mellőzése fontos környezetvédelmi téma, amelyet a gyerekek könnyebben megértenek, mint például az üvegházhatású gázok kibocsátását. Kevés napi tevékenységet tehetnek a változás érdekében.
Helyette beszélnünk kell a vásárlási döntésekről és arról, hogy miben segíthet a különféle csomagolások kiválasztása, például kerüljük a műanyag zacskókat, az eldobható vizes palackokat és más egyszer használatos termékeket.
Egyre nehezebb a hétköznapi rohanásban megvalósítani, hogy az óvoda vagy iskola után lehetőséget adjunk csemetéinknek a szabadtéri játékra, felfedezésre. Legyen szó kerti játékról, homokozásról, sarazásról, kerékpározásról vagy egy kis erdei sétáról, legyünk következetesek és szőjjük be mindennapjainkba a kültéri aktivitást.
Ennek következményeként nagy valószínűséggel a gyermekeink kiegyensúlyozottabbak, erősebbek, együttérzőbbek lesznek, és egyre inkább szeretni és értékelni kezdik a természetet.
