„Minden álom csak annyit ér, amennyit elérünk belőle”

2017 nyarán futótűzként terjedt az internetes portálokon a hír:

MAGYAR ÖKOLÓGUST ÖLT MEG AZ ORRSZARVÚ RUANDÁBAN.

Sokan akkor találkoztak először a 43 éves Gyöngyi Krisztián, kiskunhalasi ökológus, orrszarvú-kutató nevével, holott ő már akkorra Afrika elismert természetvédői közé tartozott.

Bár Krisztián élete ugyanúgy indult el a dél-alföldi városban, Kiskunhalason, mint bárki másé, különös vonzódása a természet és az állatvilág felé hamar megmutatkozott. Minden érdekelte, de különösen a szabadban érezte otthon magát, állandóan fára mászott, csavargott, hol napozó gyíkokban gyönyörködött, hol madárfészkek után kutatott.

Tengerész akart lenni

Ha nem a mezőt járta, akkor meg Dékány Andrást olvasott. Még csak tizenhárom éves volt, de az  az önfejű és szabadszívű felnőtt, akivé később lett, Dékány vitorlásain, a bálnák és matrózok között már életre kelt benne. Ezért vágyott a tengerre, látni akarta az óceánt, később pedig a végtelen szavannát és a sivatagokat. Fejébe vette, hogy tengerész lesz.

Érettségi után 3 évvel a MAHART kereskedelmi matrózaként a Csokonai fedélzetén kilenc hónapot töltött, bejárta a világot, majd amikor Magyarországon felszámolták a flottákat, Krisztián szeme előtt már más célok lebegtek: Afrika.

Érdeklődése akkor vált igazán célirányossá, koncentrálttá, amikor elmélyült az olyan professzionális vadvédelmi szakemberek munkáiban, mint Alan Rabinowitz, aki Belizében jaguárokkal, Thaiföldön ködfoltos párducokkal, Burmában pedig ugató szarvasokkal foglalkozott. Legnagyobb hatással talán mégis dr. Pete Morkel munkássága volt rá. A zimbabwei születésű namíbiai állatorvost a világ egyik legjobb orrszarvú-specialistájának, ezen belül is a fekete orrszarvúk szakértőjének tartották. Vele már egész fiatalon felvette e-mailben a kapcsolatot.

Az orrszarvú-védelem indított el, hogy megtaláljam a helyemet a világban

– nyilatkozott Krisztián egyszer egy a Népszabadságnak adott interjújában.

Még csak a húszas évei közepén járt, de Krisztián már akkor tudta, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy az orrszarvúk megmentésével foglalkozhasson. Tudása a fajról kimeríthetetlen volt, folyamatosan képezte magát. Minél többet olvasott, minél több dokumentumfilmet nézett, annál inkább Afrikába vágyott.

Afrika lett a nagy álma

Az olvasást hamarosan tett követte. 1999 júliusában végleg búcsút mondott a tengerészetnek. A nyarat még ugyan otthon töltötte, ám amikor az egyik októberi estén épp az fekete orrszarvú rehabilitációs projektet vezető szakemberről, a  zimbabwei Ian Dupree-ről nézett filmet a  Spektrumon, elhatározta, hogy elutazik hozzá. Dupree olyan meggyőződéssel és szenvedéllyel beszélt, hogy Krisztián felírta a stáblistán szereplő férfi nevét és címét, majd megvette a repülőjegyét a fővárosba, Hararéba.

Úgy számolta, félretett pénze addig biztosan elég lesz, amíg munkát nem kap a vadőrök között. Bár semmiféle kapcsolati tőkéje vagy tapasztalata nem volt, ráadásul Kiskunhalason egy komoly szerelem várta, a  vágy Afrika iránt annyira erős volt benne, hogy mindent maga mögött hagyott.

Ekkor kezdődtek el az első afrikai terepmunkák. Fizetést még nem kapott, csak szállást, felszerelést, ellátást és ami a legfontosabb volt: tapasztalatot. Alapos gyakorlati kiképzésben vett részt, szinte állandóan kint volt a vadonban. A helyi shona törzsbe tartozó vadőrökkel járta a bozótot, orvvadászok nyomait keresték és elhagyott táboraikat számolták föl. Barlangokban vagy a szabad ég alatt aludtak. A nagy emlősöket, azok vándorlását, a populációk életképességét, a ritka és veszélyeztetett fajok esetleges előfordulását tanulmányozták.

Külföldön tanult ökológiát és vadvédelmet

Mikor pénze elfogyott, úgy döntött hazautazik Halasra. Rengeteg élménnyel és impulzussal tért vissza Afrikából, új tervek formálódtak benne. A kint töltött időre beavatásként tekintett. Azt látta, hogy vadőrmunkát nem könnyű szerezni, különösen olyat nem, amelyik profi csapattal dolgozik. Világossá vált, hogy ha a fekete kontinensen akar dolgozni és természetvédelemmel foglalkozni, ahhoz a kapcsolatok mellett elsősorban pénzre és szaktudásra van szüksége.

Akkor határozta el, hogy terepmunka helyett egyelőre formális képzéseken fog részt venni, egyetemre megy, hogy ökológiát és vadvédelmet tanuljon, amivel későbbi afrikai élete megalapozott lesz.

Először New Yorkba ment, majd Dublinba, hogy angliai egyetemi tanulmányaihoz elegendő pénzt tudjon előteremteni, állandóan dolgozott. Az akadályokkal bővelkedő években csak egy cél lebegett a szeme előtt: visszatérni szeretett Afrikájába, ahol igazán elemében érezte magát.  Az afrikai zenéi, és könyvei tartották benne a lelket a hosszú évek alatt.

A vadvédelmi biológia bachelor képzés után, melyet a kenti egyetem Gerald Durell Természetvédelmi és Ökológiai Intézetében végzett, elkezdte a mesterképzést is a norwich-i Egyetem alkalmazott ökológia szakán. Disszertáció-munkájaként Malawiban, a Majete Vadrezervátumban a helyi fekete orrszarvú populáció táplálkozásökológiáját vizsgálta  2011-ben.

Felesége mindenben támogatta

2007-ben ismerkedett meg Londonban későbbi feleségével, a kiskunmajsai születésű Bedő Orsolyával, aki a kezdetektől hitt Krisztián vadvédelmi pályájában, s töretlenül támogatta őt, vállalva a sokszor komfort nélküli bozót életet, s a végsőkig segítette a projekt munkálatait.

Krisztián sokszor küzdelmes életét mentora, Dr. Pete Morkel is a kezdetektől végig kísérte, többek között az ő beajánlásával került Krisztián Malawiba.

2012-től haláláig a Liwonde Nemzeti Park Orrszarvú Megfigyelő és Kutatási Project koordinátora lett, ahol minden erejével küzdött, hogy a helyi fekete orrszarvú populációt életben tartsa, a dél-afrikai African Parks megérkezéséig.  Az állatok védelme mellett elsősorban feltérképezte, hogy pontosan hány egyed élt a természetvédelmi területen, továbbá táplálkozásökológiai kutatásával Liwonde menedzsmentjét segítette a döntéshozatalaiban.

Felesége nemcsak részt vett az orrszarvúk jelölésében, monitorozásában, nyomkövetésében, de a terepmunka mellett hetente három alkalommal a parkhoz közeli általános iskolában is tanított, illetve faültető csoportot vezetett.

Egy sebesült hím orrszarvú ölte meg

Az Akagera Nemzeti Parkba akkor került az immár kisgyerekes család, amikor az African Parks dél-afrikai szervezet 2017 áprilisában a Dél-afrikai Köztársaságból tizennyolc orrszarvút áttelepített Ruandába. Ruanda életének egyik legnagyszabásúbb természetvédelmi akciója volt ez, Krisztiánt orrszarvú-specialistaként hívták a terepre, valamint azért, hogy a helyi vadőröket, akik soha nem látták még testközelből ezeket az ikonikus állatokat, nyomolvasásra és a jelfogó készülékek használatára betanítsa.

Végzetes találkozása a sebesült hím orrszarvúval, Heródessel ott következett be.

Halálának 5. évfordulója alkalmával életéről könyv született. A kereskedelmi matrózból lett állatvédő kiskunhalasi fiú történetét a National Geographic Magyarország online szerzője, Balogh Boglárka meséli el Orsolya emlékei, a családi levelezések, és a baráti beszámolók alapján, filmszerű elevenséggel és hűséggel.

De a kötet nem csak egy fájdalmasan rövid, mégis maradéktalan, teljes életről szól, hanem kitartásról, vágyakról, szerelemről, Afrikáról és nem utolsósorban az ikonikus faj, a fekete orrszarvúk megmentéséről is.

A kötet IDE KATTINTVA vásárolható meg.

Kapcsolódó

Vadállatok nyomában az afrikai szavannában

Aki ezt az élményt átéli, bizonyára sosem felejti el.