Bár a kertészeti terápiát már az ókorban is ismerték, a módszer modern kori felfedezője és az egyik első alkalmazója az a Dr. Benjamin Rush, aki az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója volt, az Egyesült Államok pszichiátriájának az atyja.
Rush volt az első, aki dokumentálta a kertészkedés pozitív hatását a mentális betegségben szenvedők kezelésében. A kertészeti terápia pedig akkor lendült fel igazán, mikor sikerrel alkalmazták azt a poszttraumás stresszből lábadozó II. világháborús veteránoknál.
Az úgynevezett “gyógyító kertek” ma már a legtöbb új kórház tervezésénél szerepelnek.
Azok a betegek, akiknek az ágya melletti ablakból lombos fákra néztek, átlagosan egy nappal gyorsabban gyógyultak, lényegesen kevesebb fájdalomcsillapítóra volt szükségük, és kevesebb volt a műtét utáni komplikációjuk, mint azoknak, akik ehelyett egy téglafalra néztek
– írja Deborah Franklin a Scientific Americanben megjelent tanulmányában.
A 20. század közepe óta a kertészeti terápia egyre inkább kiterjedt a stressz, a memóriavesztés és más tünetek kezelésére, különösen a szenvedélybetegek, az értelmi fogyatékosok és a demenciában szenvedők körében. Azt is megállapították, hogy az izomerő és a koordináció fejlesztésére, az egyensúly javítására és az állóképesség növelésére is alkalmas.
Egyes esetekben a kertészeti terápiát arra is használják, hogy javítsák a betegek utasításkövetési, önálló munkavégzési képességét, problémamegoldását, valamint a durva és finommotoros készségeket.
Intézményektől függően többéle módon alkalmazzák a kertészeti terápiát. Van, ahol ténylegesen létrehozzák a megfelelő környezetet, terápiás kertet, más esetekben a meglévő adottságokat használják, az intézmény udvarát, egyes esetekben pedig a növényeket még a kórházakba is behozzák a speciális foglalkozásokhoz.
És, hogy milyen egy terápiás célból létrehozott kert? Mutajuk:
- Fizikailag hozzáférhetőek a mozgáskorlátozottak, kerekesszékesek számára, kikövezett utak segítik a közlekedést és a könnyebb megközelíthetőség érdekében megemelt részek, ágyások is vannak benne;
- olyan területekből és növényekből állnak, amelyek elősegítik a speciális foglalkozásokat; például vannak itt olyan zöldségeskertek, ahol a betegek maguk ültethetnek és szüretelhetnek és olyan érzékszerveket stimuláló növények is élnek a kertben, amelyek erős színekkel, textúrákkal és illatokkal rendelkeznek;
- ezek a kertek egyszerű mintákkal és világos paraméterekkel vannak kialakítva, hogy a kert felé, és ne a kertből kifelé irányítsák a figyelmet, és megkönnyítsék a tájékozódást;
- egészségesen és biztonságosan kezelik és tartják karban ezeket a kerteket. Ez azt jelentheti, hogy csak biztonságos, szerves trágyát és növényvédő szereket használnak, illetve napernyőket, árnyékolókat és padokat, pihenő helyeket biztosítanak a betegek számára.
Az Amerikai Kertészeti Terápiás Egyesület szerint a kertészeti terápia segíthet a memória, a kognitív képességek, a feladatvállalás, a nyelvi készségek és a szocializáció fejlesztésében is. A fizikai rehabilitáció területén pedig az izmok erősítésében, valamint a koordináció, az egyensúly és az állóképesség javításában.
A kertészeti terápiás foglalkozásokon az emberek megtanulnak önállóan dolgozni, problémákat megoldani és utasításokat követni. A kertészeti terápia a következő betegségek esetében alkalmazható:
- mentális betegségek
- demencia
- viselkedési problémák
- szellemi fogyatékosság
- fizikai sérülések
- fejlődési problémák
- érzékszervi problémák
A kertészeti terápia előnye még, hogy tovább alkalmazható már akkor is, mikor a páciens kikerült az intézetből és a rehabilitációja már otthoni környezetben folytatódik.
(Forrás: Treehugger)
