Vannak, akik romantikázzák a múltat, vannak, akik teljesen elsöpörik, de akárhogy is nézzük, van néhány bölcsesség, amit érdemes megtanulnunk elődeinktől. Igen, a „nagymama és dédi korszakáról” beszélünk. A megannyi praktikus megoldásról és józan “paraszti” észről ismert nőktől, akik előttünk koptatták az utat, érdemes tanulni.
Nem újszerű gondolat, amit már több kutatás is igazol: gyaloglás testnek és léleknek egyaránt jó! Ha olyan helyen élünk, ahol szükséges a tömegközlekedés, akkor is vegyük fel azt a jó szokást, hogy vacsora után sétálunk egyet. A napi mindössze 40 perc séta egészségügyi előnyei figyelemreméltóak, a stroke, a cukorbetegség és a mellrák kockázatának csökkentésétől egészen a szexuális élet felpörgetéséig. Ha van lehetőségünk sétálni, akkor ne tétovázzunk!
Ez lehetne a nagymama egyik alapszabálya. Még akkor is, ha későn érünk haza a munkából, vagy nem tudunk főzni, próbáljuk ki. Nem kell munkaigényes ételekben, sütikben gondolkodni, hiszen ma már számtalan gyorsan elkészíthető ételt tehetünk az asztalra. Olcsóbb, mintha rendelnénk, egészségesebb, mert mi állítjuk össze, és tudjuk, miből készül. A családtagok hálás tekintete és öröme pedig csak ráadás.
És ez alatt bármit érthetünk. Lehet egy hatalmas telek virágokkal és zöldségekkel, de lehet egy balkonkert is, ahol fűszerkertet ápolunk. A méret nem számít, a lényeg az, hogy neveljünk valamit egészen addig, amíg enni, teát főzni , természetes gyógymódként felhasználni vagy vázába tenni nem tudjuk. Mindeközben pénzt takaríthatunk meg, élvezhetjük az új hobbinkat, mentális állapotunk javul, és gyönyörködhetünk az önellátás egyszerű örömében.
Ne együnk olyat, amit az üknagymamánk nem ismerne fel ételnek. Képzeljük el, milyen zavarban lennének az őseink egy modern szupermarketben. Nem arról van szó, hogy ne kóstoljuk meg és ne fogadjuk el az újszerű ízeket, ételeket, de legyünk tudatosak és élelmiszeripari termékek helyett részesítsük előnyben az élelmiszereket.
Ha lehet, rendszeresen. Nem e-maileket, nem másolt szövegeket, hanem kézzel írt saját levelet, amelyet borítékba csúsztatva postázzunk. Bár nehéz elképzelni, de ez a művelet teljesen más viselkedést, gondolkodást, odafigyelést feltételez. A levélírás ezen módja arra kényszerít, hogy lassítsunk, gondoljuk át gondolatainkat, gondosan válasszuk ki azokat a szavakat, amelyeket papírra szeretnénk vetni. Az éber figyelem jó gyakorlata. Ráadásként levelünk címzettje hálás lesz, hogy olyasmit talál a postaládájában, ami nem számla vagy szórólap.
Régen, ha a nagypapa éjszaka köhögött, akkor a nagymama felkelt, felöltözött, és elment az ügyeletes patikába egy szintetikus anyagokból álló köptetőért? Ugye, nem? Felkelt, és adott nagyapának egy kis mézet, illetve főzött egy kamillás teát mellé. Miért költenénk fölöslegesen patikai szerekre, ha egy gyógynövényes szekrény van a kamrában vagy a kertben?
Ebben az “eldobható” kultúrában nagyon sok mindent eldobunk, csupán mert kopott, esetleg egy-két helyen elszakadt. Bele sem gondolunk, hogy ez nem csak meglehetősen drága mulatság, hanem rossz szokás is. Paul Dillinger, a Levi’s globális termékinnovációért felelős vezetője mondta egyszer, hogy úgy bánjunk a ruháinkkal, mint a virágokkal, és ebben tökéletesen igaza van. Egy kis odafigyeléssel ruháink is sokkal tovább tartanak, a tűt és a cérnát pedig tanuljunk meg újra használni.
Gyűjtsük össze a mosatlant, mosnivalót, ne kapcsoljuk be a háztartási gépeket kihasználatlanul. Csökkentsük a szárítógép használatát úgy, hogy a ruhákat kint akasszuk ki, hogy a napsütésben száradjanak. A légkondicionálóval is okosan bánjunk, hiszen van más módja is a hűsölésnek.
Igaz, hogy annak idején a stílusok ritkábban változtak és az otthonok tárgyai tartósabbak voltak, de a nagyik, dédik szemlélete is teljesen más volt. Az ő nemzedékük nem cserélt volna le egyetlen bútordarabot sem, csupán azért, mert egy új trend jelent meg a piacon. Használjuk dolgainkat, míg tönkre nem mennek, és azután is próbáljuk újrahasznosítani. Nem csupán pénzt takarítunk meg, hanem a környezeti károkat is enyhítjük. Hasonlóképp járjunk el az ételek kapcsán is.
A bölcs nagymamák nem nyúltak olyan erősen mérgező termékekhez, mint a maró hatású lefolyótisztítók, sütő- és vécétisztítók, vagy olyan dolgok, amelyek különböző irritációkat okoz. Helyette szódabikarbónát és ecetet használtak. Ezek a dolgok olcsóbbak, biztonságosabbak és sok szempontból jobbak a környezet számára. És hatékonyan is tisztítanak!
