Gáspár János vályogéptő-mester vályogtáborának már több mint egy évtizedes hagyománya van, és a Sokszínű Vidék hasábjain is többször beszámoltunk már a szakember munkásságáról. Ahogy minden évben, úgy idén is Balatonendréd volt az egyik állomása a nyári eseménysorozatnak.
A „Minden ami vályog” elnevezésű tábor balatoni helyszínére egy neves színésznő, Ivancsics Ilona is ellátogatott, akit az ország a Szomszédok című teleregény Vágási Jutkájaként ismert meg. Most az Újszínházban játszik és van egy saját társulata is Ivancsics Ilona és Színtársai néven. De mielőtt a művésznőt kérdeztük volna vendégeskedéséről, megkértük Jánost, hogy avasson be röviden az idei táborozás mindennapjaiba.
Bizony hosszú utat tettünk meg a 14-15 évvel ezelőtti alapítástól, amikor néhány egyetemista érdeklődésére tartottam egy kétnapos vályogos bemutatót. Most már hat táborom van és 117 tanuló, felnőtt és gyerek egyaránt. Nálunk megtanulják, hogyan lehet vályogfalakat építeni, karbantartani, hogyan kell anyagot keverni, vakolni és meszelni. Ahogy a táborunk nevében is benne van, gyakorlatilag mindenbe belekóstolunk, ami a vályoggal kapcsolatos, még azt is megtanuljuk, hogyan lehet bontott faanyagot hasznosítani vagy döngölt agyagpadlót készíteni
– mondta el a mester.
Balatonendréden hétfőn kezdődött és vasárnapig tart a tábor, melynek a fő tematikája a régi faltípusok készítése.
Nyolc fajta faltípus van, ezeket tanuljuk meg elkészíteni és persze döngölt padlót is csinálunk és meszelni is fogunk. De építünk kemencét is és főzünk agyagedénybe, illetve elkészítjük az agyagba sült csirkét is
– tette hozzá mosolyogva, majd át is adta a telefont Ivancsics Ilonának.
A fodrászom mesélt a vályogépítő táborról, akivel nagyon sok dologban hasonlóképpen gondolkodunk. Ő már évek óta rendszeres látogatója ennek az eseménynek és mesélte Janinak, hogy én is érdeklődtem a tábor iránt, szeretem a hagyományokat, az őseink építészetét is, ő pedig meghívott ide a Balatonhoz
– mesélt a művésznő arról, hogyan talált rá a vályogépítők táborára.
Nem tervezem, hogy vályogházat építek a közeljövőben, de épp ma mondtam a többieknek, hogy ez az egész hangulat, a művelet, a munka olyan nemes és felemelő, hogy szerintem Jani egy missziót teljesít azzal, amit csinál. És én is nagyon szerettem volna belemerülni a történelembe és megtapasztalni, hogy az én nagymamám, aki vályogházban élt, hogyan is gondozhatta azt, hogyan készült a döngölt agyagpadló például. Aztán készítettünk vályogtéglákat, tapicskolhattam a sarat a lábammal, ami pedig régi vágyam volt
– így Ivancsics Ilona, aki kifejtette, hogy számára hihetetlen érték az a tudás, amit az őseinktől örököltünk és hiába a mai, modern építészet, itt szakemberekkel beszélgettek arról, hogy nem szabad hagyni, hogy ez a tudás elvesszen, mert még ma is nagyon sok előnye van egy jól megépített vályogháznak, mindamellett, hogy milyen gyönyörű.
Úgy volt, hogy hazamegyek este, de olyan lelkes lettem, annyira elvarázsolt az a sok kincs, ami kibomlik ebből a vályogozásból, hogy maradni szeretnék még egy napot
– mondta nevetve a színésznő, aki Szentendrén él, közel a skanzenhez és persze ott is rendszeresen lehet látni bemutatót, vályogépítést, de amikor az embere maga is csinálja napokon át, akkor érti meg, hogy a régi parasztember micsoda munkát végzett azért, hogy fedél legyen a feje fölött.
És megértjük így azt is, hogy a mi feladatunk, hogy ezt a hagyományt, tudást megőrizzük mielőtt elveszne.
A művésznő ennyi élmény után leszögezte, hogy valamilyen formában biztos fog még ezzel foglalkozni, ha házat nem is, de akár egy kemence felépítését el tudja képzelni a kertjében, ahol már van egy nyári konyha sparherttel és konyhakertet is gondoz.
Gáspár János és csapata a nyári tábori időszakot Tápiószentmártonon zárja majd szeptember első hetében.
